testvér

koccintunk a palacsintával.

S: Szeretlek apa. Szeretlek anya. Nem szeretlek Rózi.
én: Samu, ez nekem nagyon fáj, ha ilyet mondasz, de főleg, ha ilyet érzel.
S: jó, azt akartam mondani, hogy kicsit. kicsit nem szeretem.
én: Samu…
R: nem baj, anya, szerintem azt akarta mondani, hogy kicsit nem szeret, és nagyon-nagyon szeret. és akkor az nem baj.

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

flört

tudom, hogy mostanában minden a róziról szól, de most micsináljak. samu kamaszodik.

szóval tankolni voltunk. a mellettünk álló autóban elöl ült egy 5-7 éves kisfiú. apa vezetett, anya meg hátul az icipici kistesóval. míg apa bement fizetni, arra lettem figyelmes, hogy a kisfiú először mosolyog, aztán integet, aztán a két kezét a szájába tömi, annyira zavarban van, és azt sem tudja, merjen-e felénk nézni, vagy ne, de a kíváncsiság néha azért csak úrrá lett rajta.

közben kiderült, hogy az én lányom (A MI LÁNYUNK) mosolygott, integetett, majd lehúzta az ablakát és mutogatta a kisfiúnak, hogy tegyen ő is így, hogy tudjanak beszélgetni. az anyuka-kollégával sírtink a röhögéstől. biztatta a fiát, hogy húzza csak le az ablakot, de az szégyenlős volt.

a rozi váltig állította, hogy hát ő ismeri azt a kisfiút, nem érti, miért ilyen, tegnapelőtt együtt fogócskáztak a játszin, ez olyan tutibiztos, hogy csak na.

aztán kigurultak a benzinkútról.

svájci rendszámmal.

nem hiszem, hogy tegnapelőtt együtt fogócskáztak volna.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

lámpaoltás után kihallatszik a szobájukból:

-és ha továbbra is így viselkedsz, nem csak velem, mindenkivel, akkor nagyon magányos leszel, mire felnősz. és nem fogsz senkire hallgatni, még magadra sem, és akkor az nagyon rossz lesz. legyél egy kicsit kedvesebb, samu.

😮

Kategória: élünk | 4 hozzászólás

űrlány 2

nézzük a notre dame-i toronyőrt (disney).

– anya, ő miért ilyen csúf?
– azt hiszem, hogy ilyennek született, kicsim.
– mi milyen szerencsések vagyunk, hogy egészségesen születtünk…

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

űrlány

-ehetek a tortádból?
– persze.
*megettem*
-megetted, anya?
– bocsi, de meg.
– pedig én is szerettem volna még enni belőle.
– ne haragudj.
– nincs baj, majd máskor.

***********************************************************************

– anya, szerintem felejtsük el a csúnya szavakat, úgysem jók semmire.

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

nyelvtudás

amikor a férjet az angolul megszólalni nem hajlandó tudó ember megkérdezi (angolul!), hogy you really don’t speak french? not even a few words?

és akkor a férj válaszol, hogy yes, a few words maybe. és elkezdi sorolni (az ujjain is számolja), hogyaszongya:

  1. croissant
  2. renault
  3. ó rövörá
  4. en garde
  5. la pomme (mert a duolingón elkezdett tanulni!)

sírtam, mikor elmesélte.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

EQ

ma a lány videotelefonált a kis barátnőjével, mert az már sírdogált ma délután, hogy mennyire hiányzik neki Rózi.

-és rózi, van már ott barátnőd?
-igen, van, de benneteket sem felejtettelek el, gondolok rád minden nap.

hát aaaaaawwwwwww.

Kategória: élünk | Megjegyzés hozzáfűzése

arcom

amikor kiderül, hogy a vágyott céges oviban/iskolában még akkor is kell fizetni ebédpénzt, ha a gyerek maga viszi a szendvicsét (igaz, a töredékét a menzai díjnak), mert LEÜL AZ ASZTALHOZ. és esetleg iszik egy pohár vizet.

amúgy olyan szar volt eddig ez a két hetem, hogy a fal adja a másikat.

van hová fejlődni! (y) 😀

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

a legszebb szülinapi ajándék

anyósomnak (holnap négyszázszáznyolcvankét éves, csak nem látszik rajta), hogy útra kelek, és 1300 kilométer választ majd el bennünket egymástól, ez garancia arra, hogy véletlenül se kelljen a gyerekekre vigyáznia.

halleluja. isten éltesse.

Kategória: élünk | 5 hozzászólás

vaklárma

meglett a cipő.

a férj ugyan váltig mondta, hogy ő ugyan nem dobta ki dobozostul (mert a cipősdoboz nálunk nagy ellenség – sok helyet foglal. ne kérdezzétek. ha nagy leszek, lesz besétálós gardróbom, ahol külön polcokon sorakoznak a szebbnél szebb, egyelőre megvásárolatlan cipőim). szóval ő a dobozt kidobta, emlékszik is, hogy milyen könnyen szét tudta szedni, örült neki nagyon, és a papíros kukába ki is vitte.

aztán ahogy ürült a kamra, felbukkant egy picike cipősdoboz, celluxszal ezerrel körbetekerve. benne a lány cipője. végülis…

Kategória: élünk | 1 hozzászólás