empátiából jeles!

fúj, de utálom, amikor valaki ezt írja kommentben, vagy bárhová. no de erre tényleg nincs szó, ami most jön. 🙂

A lány levágott egy jó 30 perces sírást (van hangja, és nem fél használni), mert sem az apja, de főként én nem tudunk elmenni az idei év utolsó úszóedzésére (az oviban van, de. 11-12 között), mert MINDENKINEK VAGY TÍZSZER, NEM IS, SZÁZSZOR voltak már a szülei!!!!
Aztán mielőtt bealudt, még a két kezébe fogta az arcom, és azt találta mondani, hogy:
– Nem baj, anya, én megértem, hogy nem tudsz eljönni, mert dolgoznod kell. Csak azért sírtam ennyire, mert nekem nagyon fontos lett volna, hogy ott legyél, de szerintem ezt meg te érted meg.

 

hát másnap valahogy mégis úgy alakult, hogy ott voltunk mind a ketten az apjával, láttuk, ahogy a nyakába akasztják az érmet (minden kispajtás kapott). a kutyafáját, na. boldog volt mindenki.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. mesemondo szerint:

    Jaj már, mennyire gyönyörű ez! Sok felnőtt megirigyelhetné a lány kommunikációs technikáit!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s