ezmegaz

samu megkapta élete első beírását, mert beszélt rán, és sorakozónál sem figyelt (akutyafját! sőt, teringettét!) szegény annyira szégyellte magát, hogy bebújt a pléd alá, és egész este úgy közlekedett, mígnem az apja küldött neki egy üzenetet, azt szépen elolvasta és megenyhült, de még hozzátette “bezzeg a dicséret nem érdekel senkit sem”. (amúgy de, és ebből sem csináltunk ügyet, hát így is messze a legjobb kisfiú a világon)

*********************************************************************************

a férj magyarországon, közel egy hete tolom egyedül a biciklit (nehéz, mert iszonyú szar a közlekedés, és 3 órát ülök a dugóban, csak nem buszon, ahol olvasni vagy aludni tudok, hanem a volán mögött, idegeskedve, hogy beérek-e a munkahelyre, vagy a suli előtt vár-e a gyerekem).
rozics meg ma este mondott egy ilyet:

anya, kifordítom a szennyest, hogy ne neked kelljen, mi most ketten vagyunk gyerekek, te meg egyedül vagy ránk felnőtt.

********************************************************************************

a roziékhoz jön a mikulás az oviba. kérték, hogy soroljon fel három dolgot, amit nagyon szeret.
– mum, dad and my brother samu. because nothing is more important than family.

hát így. amúgy tanulnak franciául is, irtó cukin recsegtetik a r betűt 🙂

 

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) ezmegaz bejegyzéshez

  1. mesemondo szerint:

    Pont tegnap gondoltam rátok, hogy hogy vagytok! Régen írtál nagyon!
    Középső gyerekünknek, aki egy teljesen átlagos, normális fiú, elsőben és másodikban olyan néni volt a napközise, akiről időközben kiderült, hogy nem tudja elviselni a zajt. Több a fiú az osztályban, mint a lány… 😀 Képzelheted. Aztán harmadikban kaptunk egy új tannénit, aki az első szülőin kijelentette, hogy nem igazi fiú az, akinek nincs legalább egy fekete pontja magatartásból. Ott kicsit hátradőltem. Megjegyzem, addig kapták a büntiket bőven, de harmadikban meg érdekes módon nem volt rá szükség többet.
    Rozi meg, hát, írhatnátok valami gyereknevelős könyvet, nagyon jól megy ez nektek!

    • orsolya szerint:

      azta… az ilyen tanítónénik egy életre el tudják venni a gyrek kedvét a tanulástól… és milyen jó fej volt a második! 🙂

      a bókot pedig köszönöm, de igazán nem mi ehetünk róla, szoktam is mondogatni, hogy ANNAK ELLENÉRE ilyen a lány, hogy én vagyok az anyja. 🙂 minden nap mond/tesz valamit, amitől csak nézünk, hogy honnan került ez hozzánk, és milyen hálásak vagyunk érte(ük, nyilván).

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s