meg ott, ahol:
- jobban tudod az utat, mint a GPS, és azt is vágod, hol vannak a gyilkos buckák (fekvőrendőrök).
- az oviban tárt karokkal, öleléssel fogadnak, és ilyeneket mondanak, hogy “thank you for making such beautiful-wonderful children and bringing them back every year” (nem pedig ahol az esőben váratnak három (3) percet zárt ajtók előtt, mert nekik 8-kor kezdődik a munkaidejük, ezért 7.57-től 8-ig szemeztek, köztetek az üvegajtó. true story.)
- ismered a titkos tengerpartot, ahová a madár se jár, de minden mesebeli
- megvannak a saját hagyományaid, például milkshake a segafredóban; tudod, hol a legjobb fagyi, pizza, gyros a városban; és ha már nem bírod tovább a nyígást, akkor bizony bedobod a gyerekeket másfél órára az IKEA játszóházába. tudod, hogy ez hétvégén esélytelen. 😀
és még sorolhatnám, csak most nem tudom sorolni.
jaj, de boldogok voltunk itt. jó, hogy van egy ilyenünk, remélem, a gyerekeknek is megmarad valami belőle.
Reklámok
De jó!!! 🙂 Érezzétek nagyon jól magatokat. Férj jobban van már? Utánatok megy? Vagy ezt most teljesen kihagyja?
Ez a 7:57-es sztori nagyon bizarr.
köszönjük. 🙂 gusztustalanul jó, de tényleg.
a férjet nem tudom… gyenge még nagyon. 😦 nem biztos, hogy kibírná az egész napos utazást, meg utána a zúzdát – szerintem jobban teszi, ha otthon marad. mondjuk még van másfél hét… hátha.
Jaj, dejó ott nektek. Eza 7:57-es dolog meg: naneee…