igazából dicsekvés

szóval épp írni akartam, hogy annyira büszke vagyok rájuk, mert tök jó volt, hogy elmentünk belgiumba kirándulni, és a szállásadókkal szépen el tudtak és mertek beszélgetni angolul, meg étteremben rendelnek maguknak, vagy pl. ma a játszótéren szedtek össze öribarit, akinek angol az anyukája.

ugyanakkor mikor már huszadszor szólok (és akkor sejtjük, hogy milyen hangon), hogy menjen már fogat mosni ez a kis boszorka, akkor fel sem néz a kirakójából, csak közli, hogy “mummy, i think it’s time for you to stop worrying about everything“.

hát anyád.

meg persze a brugge-t is elrontották nekem, a folyamatos vinnyogással, nemevéssel de éhesvagyokozással, egymás szemének kivájásával stb.
a végére annyira fáradt voltam, hogy a parkolóházban az automatánál rossz helyre dugtam a parkolókártyát (a billet feliratúba BEGYÖMÖSZÖLTEM, pedig alig akarta elfogadni. igen, oda a papírpénzt kellett volna. de láttam a cédulákat, gondoltam, oda jó lesz, mint aki először parkol baszdmeg. és aztán nem jött ki. visszarohantam a csipeszért, mert a férjnél mindig van. visszamentem az autóhoz. az ajtót úgy nyitottam ki, hogy a saját arcomra felpasszíroztam a szemüveget, a szemöldököm be is lilult kicsit. ekkor sírni kezdtem, a férj megölelgetett, majd visszazavart az automatához, de az addigra teljesen elnyelte a jegyet. megnyomtam a HELP gombot egy másik automatán, egy unott férfihang közölte, hogy menjek a kijárathoz, majd ott elintézzük. odamentem. onnan visszaküldött az eredeti automatához, hogy ott nyomjam meg a gombot. megnyomtam, kijött. kinyitotta. keresgélt. nem talált. mondta, majd ad egy új jegyet. igen ám, de ki van írva, hogy az 20 euró. a 3 helyett, amit fizettünk volna. ekkor megint kicsit pityeregni kezdtem, nem túl látványosan, amúgy is nagyon fájt még a szemöldököm (most is). aztán visszamentünk a bungijába, és nyomtatott új kártyát, hogy majd azzal fizessek. készültem a 20 euróra, és közben kiderült, hogy csak a 3-at kell, mert arany szíve volt a bácsinak (vagy csak a méreteimből fakadóan azt hitte, hogy megint terhes vagyok, és azért sírok folyton).

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) igazából dicsekvés bejegyzéshez

  1. mesemondo szerint:

    Ó, sajnálom. Ugyanakkor mélyen átérzem minden pillanatát.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s