ez az a fejezet, amelyben pizsamában vásároltunk

és a lány ismét megmutatta igazi természetét.
az úgy volt, hogy tegnapelőtt rábasztam az ajtót a bemutató ujjamra. kicsit, nem nagyon, ellenben pont rossz helyen, és a piros körömlakk alatt is szépen ki lehet venni, hol lilult be – nem merem lemosni, egyrészt mert mi van, ha elájulok a látványtól, másrészt mi van, ha a körömlakk tartja fenn a körmöm.

aztán a lány tegnap délután hányni kezdett. de ő is olyan fajta, mint én, ha egyszer csinálja, akkor már mindent belead, így délután 6 és este 9-10 között mintegy 20 alkalommal ürítette ki gyomrának (már nem létező) tartalmát. fele se tréfa, satöbbi, irány az ügyeletes kórház. itt legomboltak rólunk 10 eurót regisztrációs díjként, és vártunk fél órát. ebben a fél órában háromszor hányt. megvizsgálták, és mondták, hogy vigyem be a gyerekkórházba, mert ott tartják.

itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy ekkor már fél 11 volt, és egyedül vagyok a gyerekekkel. szociális hálónk itt kvázi nincs, vagyis igen laza, volt, aki nem vette fel a telefont, másról tudtam, hogy épp náluk nyaral a család. egy anyukát hívtam hát fel, mondta, semmi gond, azonnal indul a samuért. jött is. este 11-kor. egy angyal. ❤

a lánynak beszúrták az infúziót (másodjára sikerült is vénát találni), aztán éjszaka egy fotelben aludtam mellette, azaz aludtam volna, de hol a hányásra ébredtem, hol arra, hogy forog a lány, és betekeri magát a zsinórba. hol arra, hogy szar a fotelben aludni (amiről persze kiderült, hogy olyan, mint a jóbarátokban, hogy hátra lehet dönteni és lábtámaszt is lehet neki pattintani, de ezt csak reggel mutatták meg… )

na mindegy, jó kis bejegyzés volt a fejemben, csak megzavartak.

ja, igen. a lány reggel kinyitotta a szemét, és a szeretlekanya után az volt az első mondata, hogy “hogy van az ujjad, anya, fáj még?” hát ott diszkréten sírva fakadtam.

aztán megjött az orvos is, és mondta, hogy mehetünk haza, és aztán megérkezett a samu (pizsamában, ahogy tegnap este felnyaláboltam, ugyebár), és akkor jöttünk haza, de előtte boltba kellett menni enni-innivalóért, és a két gyerek pizsamában volt (samu supermanesben).

és akkor hazaértünk és a rozi elaludt, és felébredt és okádott egy nagyot. és akkor megijedtem, elkezdtem összepakolni a kórházi cuccokat, meg élesítettem megint az anyukát, hogy megy a samu, aztán mégis minden rendeződött, és süt a nap, és a lánynak jó kedve van, tele a hasa pereccel meg teával, és talán alszom egy jót éjszaka. remélem.

vigyázzatok magatokra.
és riszpekt mindne egyedülanyának, mert basszus, ez elég kemény menet volt.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) ez az a fejezet, amelyben pizsamában vásároltunk bejegyzéshez

  1. kebrigi szerint:

    Es kiderult, mitol volt a hanykolodas?
    En is ma hoztam haza a fiukat a korhazbol…
    Remelem, most mar beke lesz mindenhol!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s