ez meg az meg amaz (hosszú)

nem volt internetünk egy hétig, ezért mindenféle kávézókba kellett járni dolgozni és tájékozódni, mint az ősembereknek. azért megoldottuk. ilyenkor persze annyi blogolnivalóm lett volna.
például a jeggyűrű, a pillanatragasztó és a törött cipő esetéről. semmi komoly, csak a lánynak eltört a cipőtalpa (13 ezerér csináltattuk másfél hónapja, vényre, heló), és a férj elment a nagyboltba, ahol az aliexpressz összes megtalálható fillérekért, és olyan, mint az ikea, hogy bemész egyvalamiért, de egy teherautó kellene, hogy mindent haza tudj cipelni. a férj gyűlöli is rendesen, nemcsak ezért, hanem mert konkrét chemotox szaga van az egésznek. én sok mindent megbocsájtok nekik, mert a tesóhimnuszunkat, a because I got high-t átírták, és görögül hadoválnak benne, meg éneklik, hogy dzsámbovááá (Jumbo a neve a hálózatnak). naszóval a lényeg, hogy itt minden olcsó, és híg a leve, de legalább vármit megvehetsz. a férj itt tett szert a pillanatragasztó-családra, kis helyes dobozkában három adagnyi. és akkor este, amikor már az aprók aludtak, elővette a lány cipőjét, hogy ő megszereli. én fürdeni készültem, mikor ordítást hallok, meg káromkodást (olyat is mondott, hogy fasz is volt benne!), aztán rohan a csap alá, hát kiderült, hogy az olcsón megvásárolt pillanatragasztót nem tudta kinyitni ésszel, csak erővel, amiből az lett, hogy az egész a kezére folyt, szépen beterítette a tenyerét meg a kézfejét is. a gyűrűjét is. amit hozzáragasztott a kezéhez-szőréhez (mer ilyen férfias az én férjem, az illata is férfias, meg a keze is), és annyi eszünk nem volt a nagy pánikban, hogy legalább ollóval elvágjuk a szőrét, téptem le róla a gyűrűt, egyetlen bizonyítékát annak, hogy házasok vagyunk, mert ugye én kihíztam az enyémet. bár röhögtünk, hogy akár maradhatott is volna, ez biztosan egy jel volt, hogy örök hűséget ígértél, haverom.

aztán volt az is, hogy fagyizóban-játszótéren voltunk, én a lánnyal elmentem fagyit venni, Samu meg az apjára volt bízva, aki a játszótér egyik sarkában észrevette, hogy a szomszéd kávézóból még odaér az internet, és belemerült a telefonjába, hogy a szennylapokat (index, hvg, a szokásos) olvassa. mire visszaértünk a lánnyal, fogalma sem volt, hogy hol a gyerek, de nem baj, aztán meglett. mindenki boldog, indulunk haza. a következő képen samu épp ecseteli, hogy “anya, találtam cukorkát és megettem. remélem, cukorkák voltak.”
ütő és kocsi megáll, micsináltál? felszedted? honnan? mit? milyen alakja volt? milyen színe? mennyit ettél? te jó ég, az lehetett patkányméreg is baszdmeg. most rohanjunk a kórházba vagy vissza a játszira? engem közben a sírás kerülgetett, már titokban temettem a fiamat, kicsit öklendeztem is a gondolatra, hogy legjobb esetben is valakinek a szájából kihullott cukorkákat eszegette fel, de inkább az, mint a patkányméreg. aztán mivel a remegő lábaim nem engedték, hogy kiszálljak az autóból, a férj képviselt bennünket, és kiderült, hogy a mászóka közelében volt egy zizicukor-adagoló, és abból szétgurultak ezek a kis vackok, és azokat szedegette össze. tanulságos volt mindenkinek.

aztán van az is, hogy marha jó itt, de kenjétek magatokat naptejjel, alaposan-mindenhol, mi szombaton voltunk a tengeren, vacogtunk, de mutatom, így (a képen elrejtettünk egy férjet és egy gyereket),20170506_150657

 

és akkor a szabad bőrfelületen meg leégtem. úgy, hogy mintásra, nyilván. így mulat a magyar.

a lakásbérlés is kalandos volt, mert amikor januárban itt voltunk, azt mondták, még korán van. aztán az airbnb-n ilyen hosszú időre nem tudtunk bérelni, meg nem is akartunk, mert kb. háromszor annyit kellett volna fizetni, mint amennyit rászántunk (havi 500-ért már fullos pecót lehet találni, igen jó helyen). itt e-mailben lehetetlenség bármit is intézni, hiába adtam meg a ciprusi számom. aztán egy bácsi felkarolt minket, megígérte, hogy ő majd talál nekünk jót. nehezített pálya volt a május 1. miatti ünnepnap. no, de nem baj, a bácsival megbeszéltünk egy találkozót, amire nem jött el. aztán telefonon megbeszéltünk egy másikat, el is hozott minket a ház elé. ahová nem tudtunk bejutni, mert se kulcsa nem volt, se a tulajnak nem tudta a telefonszámát. ekkor már csak egy napunk volt az airbnb-n bérelt szálláson. még aznap beszélt megint a tulajékkal, eljöttünk, és akkor majdnem nem adták ki nekünk a lakást. mert hogy a gyerekek. meg csak két hónap. aztán kicsit majdnem sírtam, hogy most mi lesz velünk, meg tárgyaltak sokat görögül, hadonászva, azt kiértettem belőle, hogy translator, mert azt angolul mondta a bácsi. és akkor mégis mondták, hogy na jól van, maradhatunk.
aztán megmutatták, hogy hogyan kell használni a takarítószereket, és melyik szivacs mire való (a fürdőszobában három szett van, egy a kádra, egy a vécére, egy a csapra és környékére). a képen a felmosók-partfisok láthatók, szépen felcímkézve, hogy melyik mire való

20170508_124430.jpg

(erkély partfis, erkély felmosó, beltéri partfis, fürdő felmosó, szoba felmosó, konyha-előszoba felmosó). a képen látszik, hogy már használtam is őket, mert nincsenek egy magasságban. a főbérlő vszeg frászt kapna, ha látná.

meg még az is van, hogy szép itt, de múlt héten akkora por volt, hogy nem látszottak a hegyek (kb 2000 méteres a csúcs, szóval azért az kitüremkedik itt a környéken. pirossal berajzoltam, hogy hol kellene látni.)

2017-05-05 07.39.55.jpg

szokott porriadó is lenni (főleg augusztusban-szeptemberben, a kánikula után), ilyenkor nem lehet kivinni a gyerekeket, és az állami munkáltatókhoz sem kell bejárni dolgozni.

itt most 28-30 fok van, az oviskolába még hosszú nadrágban jár sok gyerek, mert mit vesznek majd fel a 42 fokban, ugye. a nagy hőséget szerintem mi elkerüljük (az júliusban szokott lenni). remekül alkalmazkodtunk ahhoz, hogy egy őszi délutánon indultunk el, és nyáréjszakába érkeztünk.

itt pedig a kedvenc táblám, a derékfájós bácsikával, akinek nincs liftje.

2017-05-06 08.29.53

majd még írok egyet az iskoláról – ugyanoda járnak, ahová tavaly, csak most, hogy Samu már nem ovis korú, érdemben tudok írni róla. folyamatosan a padlón az állam egyébként.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s