kezdem az elejétől. szóval akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy konyhatündér, bár kifejezettem ügyesen sütök pizzát telefonon és interneten is, illetve tudom, hol adják a legjobb csirkés szendvicset a városban, és hol mi a napi  menü.

azért a csirkemellet megfogom, és el is tudom készíteni sokféleképpen.
a férj meg is kérdezte, hogy a kakas az olyan, mint a csirke, nem? mert hogy vett egy kakast. de ne aggódjak, elő van készítve. majd megfőzzük paprikásnak.

aztán hazaállított ezzel a jószággal, ami akkora, mint egy pulyka, és lófaszt van előkészítve, vagy legalábbis nekem arról az a fogalmam, hogy szépen szét van szedve, mint a teszkóban, ahol nem egy csíkos szatyorban vágják elém egészben, hogy oldjam meg, mint bear grylls, különben ma is konzervvért iszunk. a férj végül a szomszédot hívta segítségül, mert egyikünk sem darabolt még fel ilyen jószágot, és nem volt hajlandó youtube-ról csinálni (pedig onnan mindent meg lehet tanulni).

aztán a szomszéd kuncogva elment a kakas felével, de még mindig maradt nekünk vagy nyolckilónyi, bőrösvéres hús, és akkor nekem is meg kellett fogni a levágott nyakánál (a férj mondta, hogy csak az elején fogok öklendezni, nyugi, utána megszokom, és így is lett) bár egyszerre sírtam és nevettem, és ő is, de közben azért mondogatta, hogy “fogjadmárrendesen, mögbaszod”, meg hogy “nyaminyami”, és hadonászott az orrom előtt a cafatokkal, mert olyan jól visítok, többek között azért is vett el feleségül.

ma van a házassági évfordulónk. 😀