de akkor, hogy

valami szívderítőt is írjak, elmesélem, hogy szoktunk I spy-t játszani a gyerekekkel (azt úgy kell, hogy körülnézünk jól, aztán elmondjuk, hogy I spy with my little eye something…. akármi, és a többieknek meg kell keresni, hogy mire gondoltunk).
egy ebédlőben ültünk, tele volt a szoba csecsebecsével, meg mütyürökkel, mint egy mini múzeum, kész aranybánya volt.
aszongya a férj:
– i spy with my little eye a beautiful rose.

erre a lány sóhajt egy hangosat, összecsapja a kezét, elpirul, rebegteti a szempilláját, és oldalra hajtja a fejét (elolvasni tovább tart, mint ahogy történt), és bájosnak szánt királylányhangon közli, hogy őrá gondolt-e az apukája, és igencsak csalódott, amikor kiderült, hogy volt egy igazi piros Róz is a szobában, nem csak ő.

nem kicsit röhögtünk. hanem nagyon.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) de akkor, hogy bejegyzéshez

  1. zebranyul szerint:

    meg kell egyem ezt a bjútiful rózt<3

    • orsolya szerint:

      ❤ hát akkor nincs mit tenni 😀 egyszer remélem, sikerül levideóznom, ahogy az apjára rebegteti a pilláit, félelmetes eszköztára van.

  2. mesemondo szerint:

    Igazi egyéniség, ezt tanulni nem lehet sehol. Mi lesz itt még később?! 😀

    • orsolya szerint:

      jaj, nem tudom, de most nagyon szórakoztató 😀 például amikor megy pusziért az apjához, és felemeli az egyik lábát, amikor összeér az arcuk 😀 kész vagyunk tőle.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s