2017 január hónap bejegyzései

visszanyal

a lány kb. egy hónapja nem hajlandó köszönni, pedig eddig tökügyes volt. aztán jött a rábeszélés, utolsó utáni érvként hogy “de azt fogják hinni, hogy buta vagy”. és erre jött a válasz, hogy: de én tudom, hogy nem vagyok buta, … Bővebben…

Kategória: élünk | 2 hozzászólás

de akkor, hogy

valami szívderítőt is írjak, elmesélem, hogy szoktunk I spy-t játszani a gyerekekkel (azt úgy kell, hogy körülnézünk jól, aztán elmondjuk, hogy I spy with my little eye something…. akármi, és a többieknek meg kell keresni, hogy mire gondoltunk). egy ebédlőben … Bővebben…

Kategória: élünk | 4 hozzászólás

én nem vagyok egy paranyu,

de a ma estémet nem kívánom senkinek. tegnap délután a samu sírva jött haza az oviból, hogy nagyon fáj a nyaka, nem bírja mozgatni, az udvaron kezdett el neki fájni a semmiből. nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. aztán ma már … Bővebben…

Kategória: élünk | 6 hozzászólás

talán mégis sanyarú a gyermekkoruk

azért sok mindent elmond, amikor a lány arca felderül a vacsora láttán, és azt kiabálja, hogy “te egy igazi szakács vagy, anya!” a felkarikázott virslire reszeltem neki sajtot, és csemegeubit is kapott hozzá…  

Kategória: élünk | 1 hozzászólás

arcom…

amikor a fiam sakkóra közben kijön, és kéri, hogy “anya, légy szíves kapcsold be nekünk a vivaldi négy évszak tavasz tételét” 😀 *minden szombaton van “sakkedzése”, imádja, és iszonyú jó fej a bácsi, szeretnék feleannyira érteni a gyerekem nyelvén, mint … Bővebben…

Kategória: élünk | 4 hozzászólás

kérd, és megadatik (viszonylag explicit kontent)

csak nem mindegy, hogyan. elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy nem fogalmaztam elég pontosan. mert mielőtt luciánál kívánni lehetett az új esztendőre, a családi évértékelő során kiszaladt a számon, hogy jó lenne fogyni vagy 10 kilót, és ezen elhatározásomat a … Bővebben…

Kategória: élünk | 4 hozzászólás