a karácsony szelleme

-felhozod a fát?
– milyen fát?
– hát a műfenyőt, amit két éve vettem.
– fúj, nehogy már műfenyő legyen.
– akkor veszel? felcipeled?
– na neeeem.
– ajándékot egyáltalán adunk nekik? és ha igen, csak odabasszuk az ölükbe?
**********************************************

mégis elment fát venni. vett egy két méteres lucfenyőt. alig van ága. nagyon haragudtam, de bölcsen hallgattam. kényelmi okokból vette, mert ezen nem nagyon kellett faragni. az nem baj, hogy nem hogy vízkeresztig, még karácsony napjáig sem bírja majd szegény fa. és lehet porszívózni. és a díszek, a díszeket fél óráig kerestem a pincében az őrület határán tegnap éjjel, mert ugye ismerjük a férjet és a szortírozási szokásait. aztán persze meglettek a díszek, és csak négyszer ordítottunk egymással suttogva, hogy necsakfeküdjsegítsmár (én), vagy innelátomhogyazúgynemleszjó (férj, még mindig fekve), akurvacsúcsdísztteteszedfel (férj), debaszdmegénvettemekkorátéééén??? (én) ésatöbbi, és őszintén mondom, hogy ilyen csúf fát még életemben nem láttam. a díszítés sem segített rajta.
************************************************

reggel felkel a samu, anya, gyere, megjött mindenki (mármint a karácsonyfa, ugye), és akkor be kellett csuknom a szemem, és kézen fogott és átvezetett a nappaliba. együtt fedeztük fel a csodás díszeket, a hóembert meg az angyalkát meg a szépséges gömböket, és meleg lett a szív. aztán amikor rózi felébredt, őt is kézen fogva vitte. szépnek látták, mit szépnek, varázslatosnak. tök durva ébresztő volt. az ajándékokkal nem is törődtek, csak kb. 20 perc után jutott eszükbe, hogy jé, itt van valami. és amikor látta samu, hogy apának meg anyának nincs doboz*, akkor még reménykedett, hogy majd hátha az övékéhez van csomagolva. de amikor kibontotta, és látta, hogy egy nagy doboz legó, akkor nem a játéknak esett neki, hanem beszaladt a szobájába, és visszatért egy batmannel meg egy kisautóval. hogy nekünk is legyen. a batman a férjé, a kisautó az enyém. mint a záporeső, úgy.

*nincs doboz. elég annyit mondanom, hogy még sosem vettem repülőjegyet úgy, hogy azonnal be is lehetett csekkolni. egyszer viszont mindent el kell kezdeni. 😉 szóval tengerre, tokánszky, nemsokára megint megyünk délre. jupi!

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s