félelem és rettegés az erdő szélén

egyedülálló szülőnek lenni szar, maxiriszpekt mindenkinek, aki így tolja.
a férjem délen, az anyósom kórházban, az anyám nyugaton, az öcsém meg vagy éjszakába nyúlóan dolgozik, vagy alszik, vagy wellnessezik. (no hard feelings, bro)
és akkor a rozi meséli, hogy a kisfiú, akivel utolsónak maradt az oviban ( vízóra leolvasás volt, de már bánom, hogy nem inkább 3-ra mentem érte), szóval a kisfiú hányt, ébredés után végig hányt – rozi előtt vitte haza az anyukája, még láttam őket.

a jóisten óvjon minket, mert ha én elkapom, akkor annak általában kórház a vége, de minimum az, hogy napokig felkelni sem bírok.
de már kitaláltam, majd felbérelek egy taxit, hogy vigye el a gyerekeket az oviba (ha nem az lesz, hogy mind a hárman épp a belünket készülünk kiokádni).

mindenesetre még a minisztériumos órámtól sem féltem ennyire, mint most 😮

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) félelem és rettegés az erdő szélén bejegyzéshez

  1. K szerint:

    A minisztérium is órától miért kellett felni?
    (Megfogták a lenyeget. )

    • orsolya szerint:

      a hülye járások minisztériumás órámtól, mert kattogni kezdett a sötétben, és azt hittem, valami bogár lakik benn nálunk (erdő szélén lakunk, bármi lehetséges. a hatodikon egyszer egerünk is volt. azóta zavarnak az ismeretlen eredetű zajok.) (ld. eggyel visszábbi bejegyzés 🙂 )

  2. zebranyul szerint:

    Ó jajj, drukk, hogy elkerüljön benneteket a kórság…

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s