napom eddig

késve, de nem rohanva indultunk, már úgyis mindegy alapon. az ovinál derült ki, hogy az uzsit itthon hagytuk. visszajöttem. eszembe jutott, hogy a férj kérte, hogy a szülinapi tortája maradékát vigyem be a fiúkáknak, hadd egyék. szóval hazajöttem, gyönyörködtem a tükörképemben, forogtam a pörgős szoknyámban, majd levittem az autóba a tortát. elindultam. egy saroknyira jártam, mikor eszembe jutott, hogy miért is jöttem haza – a gyerekek hátizsákja még mindig ott van a kanapén.
megint feljöttem hát a lakásba, pörögtem kettőt a tükör előtt, kicsit tupíroztam a hajamon, hogy jobban álljon, és mint aki jól végezte dolgát, kilibegtem a lifthez.
a földszinten jutott eszembe, hogy miért jöttem vissza.

és most itt ülök és megírom, és csak remélni tudom, hogy ha ezzel végzek, nem kelek fel és indulok el újra a hátizsákok nélkül.
az utolsó szó legyen az, hogy hátizsák. akkor emlékezni fogok.

hátizsák.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) napom eddig bejegyzéshez

  1. mesemondo szerint:

    😀
    Mielőtt bemegyek a drogériába, pontosan tudom, hogy zsebkendőt is kell venni. Aztán kijövök mindenféle flanccal, és pár sarok után csapok a homlokomra, hogy hát zsebkendő!!!

  2. zebranyul szerint:

    👏😂

  3. jikka szerint:

    ööö, hátizsák? 🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s