Varázsszó, filozófus, tesók

Ez most egy ilyen rozis bejegyzés lesz.

Samunak folyt az orra, már vagy öt zsepit elhasznált reggel. Gondoltam, felkészítem az ovira.
– Samukám, tudod, hogy kell zsepit kérni az óvónénitől? I need a tissue
de még mielőtt befejezhettem volna, a lány felkiáltott:
Meg a PLEASE is kell!

***********************************************************************

Tegnap este kettesben mentünk bevásárolni (ó, horror! a hanyatló keleten nyitva vannak a boltok vasárnap este 7-kor is), és mivel kimaradt a délutáni alvás, gondoltam, felveszem a hátamra, mint a régi szép időkben. Rég volt ilyen fincsi élményem vele, nagyon jót beszélgettünk. Aztán meglátott egy kutyát.
– Look, Mummy, it’s a small house dog!
– Small house dog?
– Yes, Mummy, dog – in small house. Mummy and Rosie – in big house. Daddy and Samu big house, too.

mármint, hogy a kutya kicsi házban lakik, mi meg nagyban. olyan okos, mint a nap.

***********************************************************************

Tegnap voltunk játszóházban is, ahol babazsúrosat játszottak samuval, öntögették a teácskát, meg főztek, ilyesmi. Egyszer a lány felkelt, és a helyére bepattant egy kisfiú. Hát lett haddelhadd.
Mivel Rózinak van hangja és nem fél használni, általában hangerőből old meg minden ilyen problémát; most sem volt ez másképp. Rákiabált szerencsétlenre, hogy NEM AKARUNK VELED JÁTSZANI, SAMU MY BROTHER, WE PLAY, YOU NO PLAY, és elrángatta a székről, a kisfiú nyüszítve ment az anyukájához. Én meg szégyennel vegyes büszkeséggel próbáltam elrejteni a vigyorgásomat. Életrevaló kis boszorka, de azért utána megbeszéltük, hogy nem rángatunk senkit, meg persze odament bocsánatot is kérni, az anyjamindenségit.

Ez a legjobb egyébként, ahogy most vannak egymással. Mikor kijöttünk, a legnagyobb gondunk volt, hogy Samu nem bírta elviselni Rózit, rajta vezette le az összes feszültséget, fél pillanatra nem lehetett magukra hagyni őket (tényleg, még a vécére is vittem magammal valamelyiket, pedig már rég nem járnak be utánam). Most jó fejek. Remélem, nem romlanak el, vagy ha igen, akkor visszacsinálódnak.

Mert tízes skálán mennyire cuki, ha a közértben nekiállnak táncolni, de rendes kézenfogós-lánypörgetős tánccal? hát olvad a szív.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Varázsszó, filozófus, tesók bejegyzéshez

  1. mesemondo szerint:

    Jófejségben láthatóan a bátyja nyomdokaiban halad. 🙂

  2. jikka szerint:

    imádomimádomimádom mind egy szálig 🙂 és így maradnak, tényleg. jó, néha lesz még olyan, hogy pont nem bírják egymást, de ez a véd- és dacszövetség meglesz mindig.
    és az enyémek is szoktak hárman ropni bárhol (most gondolj bele, a majd’ kétméteres húszéves, a száznyolcvan centis tizenhetes, és a százhetvenes szöszi, komoly látványosság szoktak lenni) 🙂

    • jikka szerint:

      (és basszus, így leírva tűnt csak fel, hogy ezek meg közben stikában felnőttek, hát mindjárt sírok, komolyan)

  3. mimke szerint:

    Imádtam, hogy van tesóm. Ha a mieink táncolni is fognak, tuti elbőgőm magam ❤

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s