az ufók idén se jöttek el értem

még mindig én vagyok itt a saját testemben.

nagyon készültünk erre a mai szülinapi bulira. képzeljétek, még vasaltam is. pedig, ugye khm.
szóval a buli 3-kor kezdődött, egykor vasalni kezdtem, utána 3/4 kettőkor mentem volna lábat borotválni zuhanyozni, de még egyszer ránéztem a meghívóra, a címet ellenőrizni. aha. nem háromkor kezdődik, hanem háromig tart. bakker.
gyorsan mindenkire ruha, persze a kisbéka most nem kezdett visítani, hogy nem a lányos bugyija van, hanem iratosat kap, mert mindenki ilyen pofát vágott:home alone

a szimpatikusra tervezett pöttyöspörgős ruha helyett farmert kaptam (mert a lábam szőrös maradt, remember?), rozira rádobtam egy lenge ruhát, samu nadrágja az erkélyen száradt, kirohantam érte.

itt egy kicsit meg kell állítani a filmet, mert tudnotok kell, hogy az erkélyre néző falunk gyakorlatilag egyetlen óriási ablak. vékony keretes, tolóajtós üveg. amit behúztam és lezártam, amikor még azt gondoltam, hogy zuhanyozni megyek, mert a korlát nem túl magas, de cserébe betonból van, és annak átlátszatlansága miatt egyes gyermekek igen jó ötletnek tarthatják, hogy felmásszanak rá, aztán kész a baj. (nekem ez eszembe sem jutott, a férj ezen parázik, mióta itt vagyunk, és tegnap este, míg teregettünk, a lány bizony megpróbált felkapaszkodni. azóta komolyan veszem az erkélyzárást.)

szóval, ott tartottunk, hogy az egész fal egy nagy üvegajtó, ami még tiszta, mert most költöztünk, és ami ráadásul zárva van, én pedig fejvesztve próbálom megszerezni a fiam nadrágját.

kell-e tovább fejtegetnem, mi történt, vagy ti is el tudjátok képzelni? a gyerekek azt sem tudták, sírok-e vagy nevetek (amíg biztosra ki nem derült, hogy nem tört el a szemüvegem, sírtam, mert izgultam és kurvára fájt is, de ez összességében csak pár másodperc volt, és könnycseppet nem tudtam produkálni), aztán mikor látták, hogy csak kicsit szédülök már, akkor szóltak, hogy talán indulhatnánk, mert az előbb még nagyon siettünk.

a buli helyszíne kb. három utcányira volt tőlünk, de sikerült húsz perc alatt abszolválnunk, mert nem találtam meg a házszámot (nem gondoltam, hogy az az utca a végén kezdődik – zsákutca, a számozást belülről indították. nekünk a 43-as kellett).

a buliban ettünk tortát, hajtottak frédibéni járgányt, majd szemtanúja voltam egy ritka gusztustalanságnak (láttatok már tortával teli szájjal ordító, eleséstől a szájába vérző orrú gyereket? én most már igen. nem volt szép látvány. ) és hazajöttünk. volt vagy húsz gyerek, az egész ovi, gyakorlatilag. szülőstől. arra gondoltam, de jó, hogy nagyjából egyszerre születtek, mert így nem kell kétszer ugyanazt a bandát vendégül látni. családtervezés csillagos ötös. ha!

Reklámok
Kategória: hosszúhétvége Diténél, VÁNDORcirkusz | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) az ufók idén se jöttek el értem bejegyzéshez

  1. moki néni szerint:

    jól van, otthon vagytok, örülök 😀

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s