panaszkodtam

hogy én még az utcaseprűknek se tetszem, elvétve kérdezi meg valaki, hogy akarok-e vele dugni és az is a férjem.
hanem most. most olyan történt, mint még soha. elkérték a telefonszámom. vagyis inkább kaptam egyet.

na várjál, elmesélem.
van egy grillcsirkés a közelben, szombaton és hétfőn szokott itt lenni, mert amúgy járja a várost. egy lengyel pacák, öregecske, ötvenecske-hatvanacska. mindig megkérdezi, van-e férjem, én mindig becsülettel megmondom, hogy két gyerekem is, ő hüledezik, a szokásos koreográfia. nem zavart, piacon is kötelező flörtölni, még ha ez kimondottan bénácska is, mert a bácsi csak lengyelül meg németül tud, az én némettudásom meg szegényes, bár egészen jól megy már, hogy van egy férjem meg két gyerekem, ugye. meg azt is meg szoktuk beszélni, hogy polak weiger dva bratanki.

no, de most szombaton megkérdezte, mit csinálok hétvégén, mondtam, döglök, nézek filmet. akkor menjek el vele kávézni, de tényleg, igazán, feleséget keres ugyanis, jó ember ő. lemostam az arcomról a WTF-et, mert mégiscsak az ebédemre vártam, nem akartam, hogy a hónaljába törölje a csirkémet, ami mondjuk még az ő csirkéje volt, mert nem fizettem ki, de mindegy is, szóval köszönettel visszautasítottam.

épp akkor odaért mellénk egy kollégám, öregecske-hatvanacska (de jól tartja magátocska), beszédbe elegyedtünk, megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk. a grillcsirkés csak nézett, a kolléga meg közölte nagy vidáman, hogy ich könne diese frau, már hogy engem, egy frau vagyok, ezt is megértük. na, a kollégám tovalibbent, be a boltba. a grillcsirkés megkérdezte, hogy ő a férjem volt-e. khm. mert egyébként a férjemmel a grillcsirkés előtt kérdezzük meg egymástól, hogy telik a hétvége, és akkor hétfőn becsempész-e a dolgozói kantinba eszünk-e együtt.

aztán megkaptam a zacskót, benne zwei ganze halbes hanchen (mer ilyen vicces az én lengyelem), egy porció pomesz (sütkumpri), és, most figyeld:

a telefonszáma. meg a neve (jan, mi más).

a pofám meg leszakad menten. és többet nem ehetek grillcsirkét sem.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) panaszkodtam bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Ez annyira szép! Ez annyira ciki! Ez annyira jó és olyan gáááááz!

    És? Felhívtad?

  2. kebrigi szerint:

    Csak ugy kapkodnak erted a pasik, elvezkedj 🙂
    A fiad meg egy gavaller, le a kalappal elotte (o is ilyen telefonszamadogatos meg udvarlos lesz nagykoraban, mint a csirkearusod :))

    • orsolya szerint:

      hát, nem tudom, mennyire élvezetes (tegnap is volt egy esetem a recepción, de már le sem merem írni, és azon gondolkodom, hogy ezt azért a vezetőségnek is szóvá teszem)

      samu meg remélem, ennyire azért nem veti el a sulykot. 🙂 bár szerintem egy fokkal jobb, ha adja a telefonszámot, mint hogyha könyörögne, erőszakosan-zsarolósan, akárhogyan. adja meg a lehetőséget a hölgynek. nahát, ez a csirkés is mekkora gavallér, most esik le 😀

  3. Géza szerint:

    Ha jó a grillcsirke, akkor azért átgondolnám…

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s