igazi bátyuska, táskám

de ez már tényleg azt hiszem, hogy ha nem az én gyerekem csinálja, nem hiszem el senkinek.
azért leírom.

vannak ugye azok a napok, amikor mindenen összevesznek, és semmi se jó. ilyenkor a samu elveszi a rozi biszbaszát, a rozi ezt visszaveszi és általában meg is támadja hozzá jól, aztán meg rohan (ha elkapja az ember ezt a pillanatot, az nagyon vicces egyébként, odacsap ez a kis fúria, aztán azonnal menekülőre fogja. ha már csak a sztereó ordítást kapja el az ember, az nem annyira vicces.) tegnap például az is nagyon vicces volt, amikor a samu meglátta, hogy a róz az ő gumicsizmájában parádézik, ezért kérés-kérdés nélkül elkezdte leszedni a lányról a csizmát (nyilván ehhez fel kellett döntenie). erre a róz egy harci üvöltés után/közben hátba csapta, és inalt, olyan gyorsan, hogy lobogott a haja, és kisodródott a kanyarban, mint a rajzfilmekben. samu némi fáziskéséssel utána, gondolom, megagyalta –  mire tesóm odaért, már mindketten a földön feküdtek ordítva. na, ez egészen az ordításig szórakoztató volt.

és vannak azok a napok is, amikor csak nézek, hogy milyen tökéletesek ezek az én gyerekeim.

tegnap például akkor értünk az oviba, amikor samu még uzsonnázott. az óvó néni kijött, és a kezembe nyomott egy túró rudit, hogy ezt samu nem eszi meg, hazaküldi a kistestvérének. döbbenten néztünk egymásra, megkérdeztem az óvó nénit, hogy samu tudja-e, hogy az ott egy túró rudi (mert nem pöttyös volt, hanem valami más, kékbe csomagolva). azt mondta, igen. amikor samu kijött, kezébe akartam nyomni a túró rudit, de tiltakozott, hogy nem, nem, azt ő hazaviszi a kistestvérének. és itthon elkérte tőlem, együtt kibontottuk, és odaadta rózámkistestvéremnek.

aztán ma reggel hajnalban (5.17-kor, bakker!!!) megmutatta rózámkistestvéremnek, hogy hogyan kell lemászni az ágyról úgy, hogy ne a lábamon menjen keresztül. aztán amikor a lány visszajött, és inni kért, de mondtam, hogy nem tudok felkelni, samukám felkelt, és odaadta a saját poharát (!!!!), hagyta, hogy a róz megigya a vizét (!!!), megvárta, míg megissza, és visszatette a poharat a helyére.

amúgy amikor kórházba mentem, szedett nekem egy kősziklát, amit ő kavicsnak hív, pedig akkora, mint két felnőtt ökle, és benn hagyta az autóban. a férj meg titokban a táskámba csempészte, először néztem is, hogy miért olyan nehéz, aztán valahogy megszoktam (nagy a táska, sok a fölösleges cucc benne, magam sem tudom, talán még világháborús katonát is találni), és hordtam napokig, míg a férj megkérdezte nagy kuncogva, hogy nem érzem-e nehéznek a táskám. na, akkor kezdtem el alaposabban körbenézni, és akkor találtam meg a sziklát. egyébként volt még mellette pár dióhéj, papírzsepik (tiszták és nem tiszták), az irataim, az orvosi papírjaim, használhatatlan tollak, egy lyukas félkavics, két botocska meg száradt (értsd: szarrá morzsolódott) levelek, néhány csoki csomagolópapírja (a gyerekek elől valahogy gyorsan el kell dugni, aztán meg ott marad), egy nutella állagúra olvadt kinder choko bon,  egy kisebb táska (üresen!), egy nyert és egy nyeretlen sorsjegy, egy parkolós mikuláscsomag (don’t ask), a sapkám (amit egy hete keresek egyébként) és egy csomag popsitörlő. amikor menő volt ismertetni a táskád tartalmát, én egészen apró táskával jártam, nem is értettem, miért érdekes mindez, belefért a pénztárcám meg az iratok, és esetleg egy csomag pzs, ha nem felejtettem el (általában elfelejtettem). lehet, nő lettem.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) igazi bátyuska, táskám bejegyzéshez

  1. zebranyul szerint:

    Jó olvasni, hogy a tieid is ugyanígy működnek. Én is ellágyulok sokszor a fiúk egymás iránti szeretetén, és lassan teljesen kopasz leszek amiatt, hogy folyamatosan gyepálják egymást….
    Ez a kórházas dolog nekem kimaradt..mi történt?

    • orsolya szerint:

      imádom a tieidet is, és ugyanezt érzem, amikor őket olvasom. 🙂

      a térdemet műtötték. egynapos műtét, csak előtte az aneszteziológussal is találkoztunk, így kettőt nem aludtam otthon, meg utána még kettőt ők nem aludtak velem, mert akkor még nagyon kellett vigyázni a lábamra.

  2. cipzar szerint:

    Úgy érzem, hogy a történetben fontos szerepet játszik, hogy TÚRÓ rudi, nem mondjuk sportszelet. 🙂
    Na, nálunk azért ilyen vé-let-le-nül sem fordulhat elő…. 🙂 🙂 🙂 akkor sem, ha egy lapát sz@rról lenne szó……
    Fú, és a táska! Én már nem is merek teljesen az aljára belenyúlni… A köröm alá bebújó összetört falevél és csokiskekszmorzsa……. Fúj…..

    • orsolya szerint:

      fúj, tényleg, amikor a köröm alá megy. erről eszembe jutott, hogy miért nem szoktam kitakarítani a táskám.

      🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s