házihörcsögállat és más állatfajták

nálunk van a szomszédék házihörcsöge, ahogy lajám hívja, mert ők elmentek a hétvégére, és átpasszolták, gondolva, hogy majd mi életben tudjuk tartani.
egyrészt nem tudom, ki fél jobban a másiktól, én vagy az a dög, de nem is ez a lényeges, hanem panaszkodtam a férjnek telefonon, hogy bakker, itt van, és majd jó büdös lesz, tuti fix.
a következő pillanatban meg azt látom, hogy lajám a székre áll, és:

– anya, csak beteszem neki a szappant, hogy tudjon mosakodni, és ne legyen büdös, és te ne legyél mérges.

ha rózám meglátja, akkor ugrik a karomba, “félek, félek” – nem is értem, ezt honnan szedte, de alig lehet megnyugtatni. biztosan nem segít az sem, hogy érzi rajtam, hogy nem az én világom a hörcsögözés.

a gyerekek most szerencsére a kedvesmamánál vannak, így nagyban megnőtt a hörcsög túlélési esélye, és én is kezdem megszokni. bár arra azért figyeltem, amikor a reggelit osztottam neki, hogy nehogy egy helyre pakoljam a kaját, mert még a végén dobbantónak használja, és kimászik rajta, be a szekrény alá, ahonnan ebben az életben nem szedjük ki, és a végén majd hetekig nem tudjuk, mi a fene olyan büdös a gyerekszobában, hát persze, a halott hörcsög.

(volt nekem gyerekszobám, meg háziállatom is, volt például papagájom, kettő. azokat szívből gyűlöltem, nem is értem, hogy tehették a szüleim, hogy engedtek a nyafogásnak, és megvették őket. mondjuk azt sem értem, miért nem teknősbéka után nyafogtam, ha már egyszer utálom a madarakat, bár lehet, hogy előbb voltak meg a papagájok, és utána alakult ki az ellenszenv. a lényeg, hogy egyszer nagyapámékhoz vittük őket, mert mi hosszú időre elmentünk nyaralni, és mire visszajöttünk, a macska megette az egyiket, de semmi baj, mert a tatám vett egy ugyanolyat, hogy ne sírjak. *facepalm* hát így vigyázott a lelkiállapotomra. pedig ha valaki megkérdezte volna, mit szeretnék, nem csak azt csinálja, amiről azt hiszi, hogy nekem jó, akkor minden másképp alakult volna. sanyarú volt a gyerekkorom, na.

az én kisállatgazda karrierem itt be is fejeződött, de végigasszisztáltam, ahogy például az öcsém pár napig kotlóst (és csibéket) nevel a hatodikon az erkélyen édes drága nagyapánk jóvoltából. de volt neki levelibékája – szegény éhenhalt – és hörcsöge – az egyiket kidobta az erkélyen, hogy megnézze, tud-e repülni (segítek, nem tudott), a másik pedig megsült, mert az erkélyen tartottuk, és az üvegen keresztül agyonsütötte a nap. )

nem lennék magunknál háziállat.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

16 hozzászólás a(z) házihörcsögállat és más állatfajták bejegyzéshez

  1. zebranyul szerint:

    röhögök, hangosan:DDD

  2. moki néni szerint:

    én is 😀

  3. orsolya szerint:

    igazából én is, de örülök, hogy ti is :))

  4. jikka szerint:

    nagyon röhögök (annyira elképzeltem a kotlóst az erkélyen és a repülő hörcsögöt, és rögtön eszembe jutott a höridal is, amit nekem ajánlottál) :-)))

    • orsolya szerint:

      basszus, a höridal, el is felejtettem, pedig azt hittem, az örökre beleégett az agyamba. 🙂
      (a kotlós az nagyon komoly volt, tatám egy kosárban hozta, alatta a csibék – tisztára, mint valami kusturica filmben)

  5. cipzar szerint:

    Én a növényekkel vagyok így….

  6. Dominika szerint:

    Ajjaj, a házi állatok…
    Anno gyerekkoromban az ötödiken laktunk, a bátyám az erkélyen nevelt egy törött szárnyú csókát, volt még pár gyíkja, egyszer hangyafarm is, ilyesmik. Aztán mikor házba kerültünk, lett hörcsögöm, de szegény pára elpusztult idejekorán, ugyanis nálunk nem volt gázfűtés, csak szilárd tüzelésű, így csak akkor volt meleg, ha otthon voltunk és befűtöttünk. Szegény hörcsög nem bírta a hőmérséklet ingadozást. Roppant megviselt, hogy elpusztult, utána maradtunk a szimpla macskáknál… 😀
    Nagyobb fiam ovis csoportjában afrikai csigát neveltek egy dunsztos üvegben és ünnepek alkalmával mindig valamelyik gyerek vihette haza. Mi is megkaptuk egyszer, az egész hosszú hétvégét végigrettegtem, nehogy nálunk pusztuljon el, de nem lett semmi baja, még meg is fürdettem, azt ugyanis nagyon szeretik… 😀

    • orsolya szerint:

      köszönöm, hogy elmesélted :))) ez a csigás sztori nem hiányozna. viszont hangyafarmot tervezek venni a közeljövőben nekik (ugye nem tudnak kiszökni belőle, ugye nem?)

  7. Ruby szerint:

    Nekem is volt papagáj meg halak, de én szerettem őket és éltek is. De a hörcsög engem is kiborít 🙂 a dobbantónál vinnyogva nevettem percekig 😀
    Én csak horgasztam az erkélyre kitett lavórban meg tesómmal felöntöttük tèlen az erkélyt hogy csúszkáljunk. Anyu majdnem hanyatt esett és nem volt boldog.

  8. moki néni szerint:

    túlélte a hörcsög a nálatok élést? :)))))

  9. orsolya szerint:

    amúgy nem hörcsög, hanem tengerimalac, de nekem egykutya. 😀

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s