hát szereti, na

vendégségben voltunk, a kereszttesónál, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk vincének (mert így hívják). szóval a fiúk autóztak, és rózinak is kedve támadt tologatni, de persze nyilván arra fájdult meg a foga, ami már másnál van. ez esetben vincusnál. az apja (vincusé) rá is szólt, hogy adja oda a kicsinek az autót, mire az én drága bölcs nagyfiam felugrott, és így szólt:
– odaadom én neki, hát én vagyok a bátyuskája!

persze nem mindig van így (sőt), de ilyenkor annyira csordul tőlük a szív, hogy csak na.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) hát szereti, na bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Hú, nálunk Gazsinak volt egy olyan irigy kutya korszaka, hogy azt hittem, leütöm. Inkább elb@szta mindenki játékát, csak Lenke ne érjen hozzá ahhoz, ami az övé, és persze mindenről kiderült, hogy az övé, valamint ahányszor elment a kicsi mellett MINDIG elvette tőle, ami a kezében volt (tekintet nélkül arra, hogy mi a fene volt az).
    Szóval, Samu, respect!!!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s