tízszázszor

leültettem őket rajzolni.
– samukám, ez nagyon szép. mit rajzolsz?
– levelet írok azoknak, akiket tízszázszor szeretek. apának, neked, rozicskámnak, báttyának, mamának. meg írok levelet annak is, aki a csillagokba költözött.
– ki költözött a csillagokba?
– hát a tata.
– és mit írsz neki?
– hogy tízszázszor szeretem, és jöjjön a csillagvizsgálóba, hogy találkozzunk.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) tízszázszor bejegyzéshez

  1. moki néni szerint:

    ❤ bőgök 😦

  2. porcelankacsa szerint:

  3. kalligram szerint:

    “De azért ,mert nagytata meghalt,attól még megünnepeljük a születésnapját?-a gyerekek tudják csak az igazat.

  4. kebrigi szerint:

    Jaj, megeszem, de edes…. 🙂
    ((()))

  5. cipzar szerint:

    ❤ ❤ ❤

  6. orsolya szerint:

    és amíg ebéd után altattam a rozit, azt mondta, hogy ő nem alszik, inkább szépíti(!) a levelét, hogy tetsszen a tatának… facsarodott a szívem.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s