napi ríkatós

megérkeztünk apukámhoz, lajám veszi lefele a cipőjét.
-anya, mi most szomorúak vagyunk?
-nem, kincsem, miért lennénk szomorúak?
-szerintem már nem találjuk itt a tatát.

Reklámok
Kategória: napi laja | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) napi ríkatós bejegyzéshez

  1. kebrigi szerint:

    Jajjj… Samu mar nagyfiu, hogy kezeli ezt a helyzetet? Es apud?
    Es kulonosen: te?

    • orsolya szerint:

      hát, beszélni nagyon nem beszélünk róla (azt azért tudja, hogy a tata beteg, meg hát látja, hogy egyre rosszabbul van, és puszilgatja, meg felbújik mellé az ágyra, vagy együtt néznek tévét, de még ezt sem bánom, ha ennyi emléke lesz róla, akkor ennyi lesz, legalább lesz valami).

      nehéz, mert sok a dolog, de épp ezért belegondolni sincs időm, hogy nekem rossz lenne. 🙂 és így nem rossz. 🙂

  2. moki néni szerint:

    ❤ Samu

  3. katityka szerint:

    Ó 😦
    Ölelés Nektek!

  4. Ruby szerint:

    Sok sok ölelés Nektek!!!!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s