a 2×2 méteres ágyról leesett a lány, valahogy be alá. ilyenkor jól jön, hogy olyan kis hisztérika erős hangja van, de ijesztő volt hallani, meg teljesen tehetetlennek éreztem magam (ez rosszabb volt, mint mikor a laját bezártam a kocsiba). barnával jelöltem az ágyneműtartót, kékkel, ahol a lány szokott aludni (az ágy és a fal között kb húsz centi van, a földet nagypárnával, pléddel béleltük, és az ágynak támasztottuk a kiságy matracát is), és pirossal, ahol megtaláltuk (az ágy alatt).
Remélem, az ijedtségen kívül nem lett baja!
Nálunk is volt ilyen, hogy a még forogni sem tudó négy hónapos gyerek esett le valahogy a 180*200-as ágy kb. közepéről éjjel. Nem értem. De annyira rossz érzés.
nem, nem lett baja. 🙂 csak nekem is nagyon ijesztő volt, hát még neki… szegénykém szerintem leesett, aztán ment a hang/fény felé (mi még kinn kaszinóztunk a férjjel a nappaliban)
nagyon ügyes gyerekeink vannak! 😀
Nagy felfedezőt nevelgettek! 🙂
Azért el bírom képzelni, hogy a hátadon is felállt a szőr……
Egyébként az a baj, az ilyen “önkifejező” gyerekekkel, hogy amikor a múltkor a Gazsi kinn elesett az udvaron a bicajjal, én meg bent mosogattam, egy csomó ideig nem mentem ki hozzá, mert addig is kiabált ezért-azért egyfolytában, akkor is, fel sem tűnt…… Tudom, nektek szerencsére feltűnt Rózi velőtrázója, de azért akkor is…..
igazából neki az volt a szerencséje, hogy ez éjszaka történt, mert nappal már fel sem tűnik a hasonló…