már a laja. megérzi a hangulatomat, és annak megfelelő ételnéven szólít. nagyon érdekes, tegnap például “összetört kis mogyoró” voltam, de mára “epres torta” lett belőlem. a rozi néha “cukimi“, és a múltkor a boltban egy nénit sültcsirkézett le {-ott egy sültcsirke, anya. – hol, kisfiam? – de én nagyfiú vagyok. – hol van a sültcsirke, fiam? – de én nagyfiú vagyok, anya. – hol van a sültcsirke nagyfiam? – ott van. a néni a sültcsirke.} – mondjuk erről lövésem sincs, mit takarhat, lehet, meg kellett volna kérdezni a nénit, hogy szerinte miért lett sültcsirke…

ez is a szinesztézia egy fajtája? 🙂