orvosnál

egyszerre három doktornéni rendel. a mienknél minimum másfél órás várakozás van, a többinél szinte soha nincs senki.
ma kontrollon* voltunk, és kb egy óra után szólt a laja, hogy neki pisilni kell. még vagy nyolcan voltak előttünk, gondoltam, nem töröm át a sorfalat, hogy anyázzanak, és zavarjam kopogtatással a rendelést, bekopogtam hát a szomszédba, hogy a kisfiúnak pisilnie kell, elkérhetnénk-e a mosdó kulcsát.
a doktornő rám nézett, megkérdezte, hogy hova tartozunk, mondtam, hogy hova, és közölte, hogy akkor talán legyek szíves attól a kolléganőtől elkérni a kulcsot.

hát nem mondtam, hogy rohadj meg te vén banya, nem csodálom, hogy nálad nincs senki, hanem mivel az anyám nevelt, még meg is köszöntem, hogy köszönöm, meg viszontlátásra. de azért azt gondoltam.

(* laja jól van, éppen mehetne is közösségbe, de inkább kúrálom még itthon, mielőtt visszaküldöm a bacitanyára. rózi is viszonylag okés, bár rendszerint hajnali négykor szokott belázasodni. én vagyok a legbengább mind közül, nyilván.)

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

11 hozzászólás a(z) orvosnál bejegyzéshez

  1. brigi szerint:

    “mivel az anyám nevelt, még meg is köszöntem”

    olyan szép ez a történet…. komolyan, tiszta szégyen, hogy ilyenekkel van tele az egészségügy. az ilyen menne inkább teheneket terelgetni… bár ne, mert azoknak meg elapadna a teje… akkor inkább nyaljon sót, bmeg.

    • orsolya szerint:

      még mindig kinyílik a bicska, ha eszembe jut.

    • tollampapirom szerint:

      Sokan mondják, hogy de szegények keveset keresnek, így érthető. Nem, nem az. És ez orvosnál a legrosszabb, mert ott még olyan kiszolgáltatottak is vagyunk, nem merünk annyira vitatkozni. Igaz, én egyszer hasonló okokból elég rondán összeugrottam egy asszisztenssel a régi orvosomnál. (Sziasztok, olvasok egy ideje, csak eddig csendben voltam.:)

      • orsolya szerint:

        mindenki, itt tollampapirom. tollampapirom, itt mindenki 🙂 (neked hogy hívják a nevedet? mármint hogy szólíthatunk/lak? 🙂 )

        én a gyerek előtt nem akartam balhézni, meg tényleg az volt bennem, hogy csak nehogy elkéssünk a kulccsal, mert az rossz lenne neki nagyon. de azért még most is haragszom a doktornőre.

  2. cipzar szerint:

    Én már ott elakadtam, hogy el kell kérni a mosdó kulcsát……
    De valóban nagyon szép és szívmelengető történet. Betegen, beteg gyerekkel különösen ilyenekhez van az embernek kedve……

    • orsolya szerint:

      igen, kérni kell, mert ez egy “olyan” környék, if you know what i mean. volt, hogy egy egész család beelőzött minket, több mint egy óra várakozás után szó nélkül, és apuka állítólag belemosta a hónalját a rendelőben lévő mosdókagylóba. csak úgy. vagy mittomén, miért. mondjuk még mindig jobb, mintha körbehugyozta volna.

      de maradunk, mert a város legtündéribb doktornője, és imádja a gyerekeimet.

      • tollampapirom szerint:

        Amikor külföldön tanultam, az egyik lakótársunk beköltöztette a pasiját hozzánk egy időre, az meg mindig a bidében mosta meg a lábát. Hát, az is epic volt. 🙂

        • orsolya szerint:

          juhúúú. 🙂 a kép beleégett a retinámba, pedig nem is láttam, csak elképzeltem.

          • tollampapirom szerint:

            Olyan ciki volt, mert párszor gondolkodtunk, hogy mi a jobb, ha szólunk, vagy ha hagyjuk… ha szólunk, akkor olyan kellemetlen lehet nekik, hogy másra használták, és attól éreznék magukat kínosan. Ha nem szólunk, akkor is kínos helyzetben vannak, de nem tudnak róla. Végül nem szóltunk. Még akkor sem, amikor egyszer a csajt mosni is láttuk a bidében.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s