a kisgalambról

most, hogy apa kórházban van, és mesélek neki a lányról, most tűnik fel, mennyit fejlődik pár nap alatt is.
például már megáll egyedül pár másodpercre. bátran közlekedik fel-le minden ágyról, arról is, ami a mellkasa fölé ér.
kukucsol, és mindent elmagyaráz. a nem, gyere, hammcici mellett mondja, hogy bájbáj (tesómat, Bátyát hívja így), nnta (hinta), (i)gen.
parasztgyerek ez is, kolbászt enne kolbásszal, bár a krumpli egyáltalán nem fekszik neki. az alma sem, de ezt régóta tudjuk.

és még mindig sírós, sokat sírós, de sokat nevetős is.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) a kisgalambról bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Azt hittem, már nem sír sokat…. Annyira kis vicces feje van, én azt gondoltam, mindig rosszban sántikál, véghez is viszi, majd kacag….
    De amikor kukucsol, az nagyon-nagyon édes lehet!
    Ha jöttök, kap kolbászt!

    • orsolya szerint:

      hát, most újrakezdte a sírást. szerintem a foga… amúgy olyan zsivány, mint amilyennek látszik. gondolhatod, a kópés fiúruhákban még ennivalóbb. rágni kell, folyton-folyvást.

      és mennénk már, mennénk… csak… nem merem kitenni a lábam a városból.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s