védijózi

avagy lady rózi, ahogy lajám mondja. mert hogy róla régen esett szó, pedig milyen, de milyen nagylány lett!
olyan nagylány például, aki felmászik az ágyra. és nem esik le róla, bár még egy hónapja is nagy erőkkel nyomult előre, megállíthatatlanul, mit neki ágy széle vagy asztal sarka. aki mászik, ül, feláll, bútor mellett lépeget. aki pakol. olyan, aki a kis lábaskájában főz.
meg olyan is, akinek négy foga van, igaz, a felső kettő között van egy röpke nyári szünet.
olyan, aki odamegy a gyerekekhez a ringatón, rájuk kiabál puszta szeretetből, azok meg sírva menekülnek az anyukájukhoz (PUNKS NOT DEAD!!!)
olyan, aki ezer meg egy puszit ad, jó nyálasat, blöe.
olyan, akit egy fésüléssel le lehet nyugtatni, és ha nagyon pörög, akkor fel kell öltöztetni az anorákba, akár tíz percig is mozdulatlanul fekszik olyankor, mint a kismadár, akit a hátára fektettek.
olyan, aki beszél (nemsokára jön a napi zizi is!), mondja például, hogy gyere (gyegyegye), meg tata(tata), mindkettőt a megfelelő kontextusban. a férj tanította neki, hogy éhezem anyám, táplálj, de ez még nem megy.
olyan, aki úgy olvas, mint a francia dámák a rökamén, oldalt fekve, egyik kezén támaszkodva.
olyan, aki megint beteg, torokgyulladás, be van rekedve, irtó dögös a hangja, nem is fél használni.
olyan, aki ha megunja, hogy dolgozom, idejön, megnyom pár billentyűt a számítógépen, és nekem órákon át kell konzultálnom a legjobb barátommal (guglival, naná), vagy telefonos segítséget kell kérnem a második legjobb barátomtól, mire visszacsinálom.

olyan, akit nagyon szeretünk. nagyon.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) védijózi bejegyzéshez

  1. katityka szerint:

    Nagyon mulatságos időszak vár rátok! 🙂
    (Anno a fórumon mesélte egy csaj, amikor panaszkodtam, hogy Léda mennyire sírós, meg többkezes gyerek, hogy figyeljem meg, az ilyen gyerekek mennyire megváltoznak olyan 8-10 hónapos korától, és tényleg, azóta minden nap vándorünnep. Na jó, nem, de tényleg nagyon vicces tud lenni).

  2. zsoofi szerint:

    És akiről nincs egy fénykép sem, mert az anyja titkolja előlünk. Olyan!!!!!
    Olyan megdöbbentő tud lenni ez az időszak – meg nekem különösen ott 12 hó körül -, hogy mikor lett abból az artikulálatlanul visító kis csomagból (Lenke sosem volt olyan….) ez a mindent megmagyarázó, okkal és akarattal visító embergyerek…
    De azért ez a Rozics! Hjaj…. Nagyon csoda.
    Sajnálom, hogy már megint beteg…. 😦 Gyógyuljon meg gyorsan és akkor idénre letudtátok már a betegségadagot, jó?
    És hogy fésüléssel meg lehet nyugtatni?! Lehet, hogy az első félévben azért bömbölt, hogy miért nem fésülgetsz már, anyukám?!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s