proud mom day

ennek a bejegyzésnek arról kellene szólnia, hogy mire vagyok büszke anyaként (ami nem a két gyönyörű és tökéletes és párjanincs gyerekem, hanem saját teljesítmény).

nézzük:
büszke vagyok arra, hogy ennyi alvással még egyáltalán funkcionálok (a kisribizlinek jön a foga {hónapok óta}, kb óránként ébred, és van, hogy fél hatkor végleg elege lesz a fekvésből – én nem is tudom, kinek a gyereke ez, komolyan, biztosan azért kaptuk, mert előre lealudtuk, ami nekünk jár ebben az életben).

büszke vagyok arra, hogy hiába a háttér (és sokszor a külső nyomás pl. nagyszülőktől, hogy a tágabb környezetet ne is említsem), megálltuk, hogy erőltessük a gyerek angol tanulását, ő mégis magától kéri sokszor, hogy anya, beszéljünk angolul!

és büszke vagyok arra, hogy a rózt eddig életben tudtam tartani. samu talán a hipotóniája, talán az alaptermészete miatt nem volt egy izgága baba, meg amúgy is elég volt neki elmagyarázni egyszer, hogy mit szeretnénk, de ez a lány olyan, mint egy macska, azt hiszi, ő a világ közepe, mi simogathatjuk, ha akarja, de amúgy azt csinál, amit ő akar. tegnap például magára rántotta a kislámpát az íróasztalomról, pedig bizisten eldugtam a kábelt, csak valahogy kikaparta. jól orrba csűrte magát, még vérzett is. de például evett már neo-magnol tablettát, amiről nem is tudtam, hogy van itthon, mert minek lenne (aztán kiderült, hogy a férj kapta a munkájához anno, benne volt egy lezárt zacskóban, egy dobozban, ami fölött két másik doboz volt, de őlédisége  le-és kipakolta mindet), szóval azt gondolom, hogy az ő életben tartása quite an achievement, ahogy a művelt csehszlovák kollégák mondják.

most ezek jutottak eszembe.

 

Reklámok
Kategória: így megy ez | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) proud mom day bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Én azzal szoktam nyugtatni a frissgyerekes ismerősöket, hogy nem kell annyit parázni – ha az első év végére mindenki egyben és életben marad, az pont elég. Eleinte azt hiszik, ez egy vicces mondás, aztán rájönnek, hogy ez egy misszió.
    És nagyon-nagyon örülök, hogy akkor nem én vagyok az egyetlen, aki nem helendorongozik vagy egyebezik a gyerekével. Nálunk is nagyon nagy volt az ellenszél…..
    Köszi, Orsi, hogy normális vagy!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s