néha busszal járunk a bölcsibe, ilyenkor a boldogságától hangos a busz, és kicsit mindenkinek jókedvűbben indul a reggel, legalábbis az arcokról ezt vélem leolvasni.
tegnap viszont kipécézett magának egy bácsit, és a kétévesek halk szavával a következőket mondta:
-anya, látok egy bajuszos bácsit! anya, a bajuszos bácsi az ajtónál áll! anya, a bajuszos bácsi most leült! a bajuszos bácsi kinek a kis bátyuskája? valakinek biztosan a kis bátyuskája! anya, a bajuszos bácsi nem akar leszállni! nem akar leszállniihiiiiiiiiiiiii, még nézni akarooooooooom.
Bajuszos bácsi helyében én minimum a bölcsiig sétáltam volna 🙂 valamelyik ezeréves TapsiHapsi részben mondták valakire, hogy ő is valakinek az anyja… Vagy az apja… Vagy valami ilyesmi. ((Ha nem lennék egyértelmű, ez a kinek a bátyuskája résznél ugrott be, nálunk családi mondás lett)
hát a bajuszos bácsi leszállt, és még egy kacsintás nem sok, annyit sem kapott a sapkás kisfiú.
szerintem azt a tapsihapsit én is láttam, és levágtam az összefüggést is :)))
annyira röhögök 😀