azt mondják,

hogy úgy vigasztalnak másokat, ahogy tőlünk látják.

a zizi kb. huszadjára ébredt éjjel (költői túlzok, csak a nyolcadik volt), és nem volt erőm megfordulni sem, ezért nem három, hanem tíz másodperc is eltelt, mire reagálni tudtam a sírására (meg reménykedtem, hogy abbahagyja, de persze hiába), és addigra felébredt a laja, és álomittas-rekedtes hangon azt mondta, hogy:

– rozicskám, galambocskám, ne sírjál kicsim, ne legyél szomorú.

aztán aludt tovább reggelig. és akkor ne rágjam össze a fülét az iránta érzett nagy szerelmemben, mert végképp felébred rá.

Reklámok
Kategória: napi laja | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) azt mondják, bejegyzéshez

  1. kebrigi szerint:

    édespofa 🙂 x-)

    pont hasonló élményem volt nekem is a minap: játszottunk, és a szivacson fekve becsuktam a szemem, mintha aludnék. erre a kiscsaj odafekszik mellém, és puhán, finoman elkezdi simogatni az arcomat, és aszongya hogy: “édesanya, ébresztő”
    hát majdnem megettem én is 🙂

  2. katityka szerint:

    Cukiság a köbön :-))

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s