same old, same old

kezdődött azzal, hogy elaludtunk. eddig roz mindig időben ébresztett, most jót aludt, én meg a telefont kinyomtam, amikor vinnyogott. nem sokat, csak tíz percet, de az elég volt ahhoz, hogy rohanás legyen a reggelből.

tegnap este kiderült, hogy ázik az alattunk lakó a konyhában, a szennyvízcső repedt meg, nem mosogathatok. ma megtudtam, hogy ráadásul szét kell szedni a konyhabútort, és falat is kell kivenni, mert az előző lakó okosan gipszkartonnal eltakartatta a szerelőlyukat.

aztán a vécébe kapartam a maradék meggyszószt, amit a lány meghagyott tegnap este, és a vécé az arcomra köpte a vizet.

aztán pakoltam a konyhaszekrényből, hogy szét tudják szedni az emberek, lehajoltam, és bevertem a fejem, de úgy, hogy nem csak púp lett rajta, hanem vérzett is (csak annyira, mint egy megszadizott pattanás, de akkor is).

aztán mostam ki a lány takonytartályát, de a fürdőkádnál nem teljesen jó a csap – ha nem megfelelő erősségűre állítjuk a sugárt, akkor a zuhanyrózsából ömlik a víz, és nehéz eltalálni, hogy hol jó, természetesen telibe kapott, és mire rájöttem, hogy mi nem stimmel, már mindenem elázott.

és még csak 10 óra van. hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket, vajon túlélem-e a mai napot, és ha igen, miért nem.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s