a tegnapi panasz

a héten a jó idő miatt az volt a délutáni program, hogy fogtuk magunkat, átsétáltunk a hídon, és beültünk egy kávézóba. tegnap is nekivágtunk, és elmentünk a tegnapelőtti hely mellett (ahová többet be nem tesszük a lábunk).
lajám visszafordult, és elindult felfelé a lépcsőn, kiabálva, hogy itt a kávézó, itt a kávézó!
– de lajám, nem ide megyünk, ma másik kávézóba megyünk.
– ide menjünk!
– de nem, itt pokrócot evett a néni, ide nem megyünk többet. {azt nem akartam neki mondani, hogy bunkó a kiszolgáló személyzet}

erre lajám hátravetette a fejét, kijött a torkán az érzés, mint a legnagyobbaknak, aztán teátrálisan zokogva összekuporodott, leguggolt és a térdébe fúrta a fejét:
– ÉN IS AKAROK POKRÓCOT ENNI!

Reklámok
Kategória: a szegény kisgyermek panaszai, napi laja | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) a tegnapi panasz bejegyzéshez

  1. mimkei8 szerint:

    És ezt hogy lehet röhögés nélkül kibírni?

  2. cipzar szerint:

    {sírva röhögök}
    Remélem, otthon adtatok neki pokrócot!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s