a bölcsiről

ennek most a lajáról* kellene szólnia, de mégis a művésznő lesz a középpontban.
ma nem ért rá a férj, ezért mi vittük a laját a bölcsibe, a lány meg én. az hagyján, hogy a gondozónénik körberajongták, de laja kollégái is. igen, a művésznő elsöprő sikert aratott a 2-2,5 éves kisfiúk körében. hordták elé a kedvenc játékaikat, néha megsimogatták, és ha rózi épp lustaságból nem ért el valamit (mert már úgy megy, mint a csík, mire észbe kapok, már nincs ott, ahol képzelem), akkor közelebb tették neki. eszem megáll. fél éves, bakker, korai még fiúznia. ezt egyébként neki is elmondtam, de tartok tőle, hogy eleresztette a füle mellett.

*a beszokásról annyit, hogy ma, a második nap már a kezem rángatta itthon, hogy induljunk, menjünk már, ő menne a pajtásokhoz, és haza meg vonszolni kellett, mert nem akart. hát így, remélem, ha idővel csökken is a lelkesedés, marad ilyen boldog maki a bölcsiben.

 

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) a bölcsiről bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Nem csodálom, hogy odáig vannak érte!
    De nem baj, Rózi majd csak összetöri a szívüket s eldobja őket, de a Lenkebohóc majd megvigasztalja őket.
    Samesz meg egy külön kategória- Azért nem csodálnám, ha a gondozó nénik érte is odáig lennének!!!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s