dackorszak

-gyere, lajám, kérsz tejfölös tésztát?
-kérek!
(…)
[szemrehányón] anya micsinász?
-teszek rá tejfölt, kicsim.
-NEM KÉREK RÁ TEJFÖLT!
-most akkor mégsem kérsz tejfölös tésztát?
-de kérek tejfölös tésztáhááááát.
(teszem rá a tejfölt)
-NEM KÉREK RÁ TEJFÖHÖHÖLT!

és ekkor anya úgy csinált, mint aki a mosogatóba húzza a tejfölt a tésztáról, összekeverte, majd a gyermek jóízűen betolta az arcába.

Reklámok
Kategória: élünk, napi laja
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

21 hozzászólás a(z) dackorszak bejegyzéshez

  1. katityka szerint:

    Hogy én ezzel a szituval mennyire nem tudok mit kezdeni, és mennyire fel tud vele húzni…és Lédát nem lehet ilyen “könnyen” leszerelni, figyel, és ha kötözködni akar, akkor talál kötözködni valót…

    • orsolya szerint:

      nálam is sok mindentől függ, pl. jórészt attól, h milyen lelkiállapotban talál meg. most épp röhögtem rajta nagyon. máskor meg csak nézek, hogy ki ez, és hová tette a gyerekem. 🙂

  2. brigi szerint:

    Meg csak most?
    Mazlista… 🙂

  3. cipzar szerint:

    Fú, az ilyenekre emlékszem! Olyan kis hülyék, és olyan lehetne rajtuk röhögni, csak valahogy tényleg nem mindig sikerül. Finoman szólva.
    Nálunk volt olyan, hogy láttam, hogy benne van a kutyavér, és akkor direkt én kezdtem el ilyen hülyeségeket mondani, és akkor a végére az lett, amit én akartam.

  4. mimkei8 szerint:

    Az milyen, amikor “a mosogatóba húzza a tejfölt a tésztáról”?
    @cipzar: erről igazán írhatnál bővebben ;)…
    Rettegek ettől az időszaktól :((

    • orsolya szerint:

      hát úgy csináltam, mintha belekapartam volna a tejfölt a tésztáról a mosogatóba, és így már nem is volt tejfölös a tejfölös tészta… legalábbis ő így érzékelte 🙂

      mimke, ne félj, minden gyerek átesik rajta, de minél jobban pörgeted magad ezen, annál rosszabbul fog érinteni, szerintem. felkészülni nem igazán lehet rá – bár samu elég együttműködő, és néha azt veszem észre, használnak az EMK-s dolgok, amiket a fórumon olvasok, csak nekem ilyenkor nagyon kell figyelni, mert itthonról nem ezt hoztam. mondjuk erre a részére tudatosan lehet azért trenírozni.

      • mimkei8 szerint:

        Azt hiszem a legjobban a saját reakciómtól félek, mert nem hiszem, hogy D nagyon vészes lenne, olyan jó természete van..Ettől függetlenül gondolom nem fogja kihagyni a dackorszakot ;)))

    • zsoofi szerint:

      Én különben nem vettem észre, mikor volt Gazsinak igazán dackorszaka, úgyhogy kicsit zavarban is vagyok ettől. Mi nagyon határozottan igyekszünk kezelni a hisztit – be kell mennie a hálószobába, magára csukni az ajtót, ott befejezni a hisztit, és aztán kijönni. Neki joga van hisztizni, nekünk jogunk van ebből nem kérni. És én egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy tereljük el a tündibündi figyelmét, mert a lényeg az, hogy megtanulja, mit lehet, mit nem. De! De az én Gazsim tényleg nem egy hisztizsák, szóval nem sokszor kellett ezzel fegyelmezni. Amit Orsi írt dolgok azok viszont ha fáradt, akkor menetrendszerű. Én olyankor is általában próbálok határozott lenni – két lehetőség közül választhat (amiről tudom, hogy normális állapotában megenné szívesen), és ha nem kell egyik sem, akkor szervusz. Amit írtam, azt meg úgy csináltam, hogy én kezdtem el nyavalyogni, hogy “jaj, de hát te úgysem szereted a paradicsomos tésztát (jó nyávogós hangon), inkább nem is adok.” Meg ilyenek. Tudod, amikor mindennel ellenkezik, akkor érdemes az ellenkezőjét mondani. Hátha. 🙂

      • orsolya szerint:

        🙂 nálunk ma ebédnél jött elő a fáradós nyígás – olyankorra mindig kidől, és bizony van, hogy ebéd nélkül fektetem le, majd eszik, ha felébredt és újra kedves. (tudom, együnk hamarabb, csak nem mindig jön össze)

        szóval ma azt kapta ebédre, amit kért, tojáslevest (brrr), és aztán mégsem akarta megenni, és ordított. én már azon voltam, hogy akkor éhen maradsz, de én megebédelek és utána megyünk aludni, mire apámnak eszébe jutott, hogy úgy csinált, mint aki erőspaprikát rak a rém férfias levesbe, na, az ordítás abbamaradt, lajám meg bekanalazta az összes levest, csak minden kanálra “tenni kellett” csípős paprikát…

      • mimkei8 szerint:

        Azt szerettem volna mondani, hogy egy ideig én is azt gondoltam, hogy ez milyen jó módszer, de utólag kicsit úgy vagyok vele, hogy lehet, hogy ebből is adódnak a problémáim. Nagyon könnyen felspannolom magam, rettentően hirtelen tudok lenni…Annak idején velem is ezt csinálta Anyu, de nem vagyok benne biztos, hogy ez affelé vezet, hogy megtanulja a hisztijét kezelni…Persze lehet, hogy a genetika, vagy más dolgok okozták nálam, ezt nehéz lenne megmondani…

        • orsolya szerint:

          melyik, mimke, a figyelemelterelés, vagy az ebéd nélkül ágyba dugás? nem igazán tudom ezeket a helyzeteket hogy kezelni.

          • mimkei8 szerint:

            nem, a menj a szobádba, hisztizd ki magadra gondoltam…és csak saját példából…semmi tudományos magyarázatom nincs rá…

  5. jikka69 szerint:

    és később annyira jó ezekre a szitukra visszaemlékezni, komolyan (tudom, most átélni nem annyira mókás néha), így utólag tök vicces mind, még a legdurvább is, például amikor hanyatt vágta magát a hunyadi téri csarnokban szombaton délelőtt (naná, hogy akkor, mikor a legtöbben voltak) üvöltve, és a két lábával lökve magát az undorító mocskos földön haladt mellettünk, mert valamit nem vettünk meg neki. 🙂
    most már röhögünk, ha eszünkbe jut. 🙂

    • orsolya szerint:

      🙂 unokatesóm felvette videóra, ahogy a gyereke a cora közepén hanyatt vágta magát, és ugyanígy hernyózott . most is vinnyogni kell, ha rágondolok. a gyerekek szórakoztatók.

      amúgy erről nekem lucia, illetve a zorcsi jutott eszembe: http://zorcsi.hu/2011/08/24/404-fejezet-kjupp/ az utolsó bekezdés.
      🙂 nem hoztál!

      • jikka69 szerint:

        és igen, pont ilyen 🙂

      • cipzar szerint:

        Igen, igen, igen!
        (Tudom már, nálunk olyan volt, hogy vegyünk piros lufit. Vettünk, ő választotta. Aztán később az volt a probléma, hogy nem piros. n meg álltam ott a kib@szott piros lufival a kezemben, és majdnem adtam neki egy kib@szott nagy pofont, de aztán inkább elkezdtem vele játszani, és mondtam, hogy jó, akkor ez az én kék lufim. Mondta, hogy nem, ez piros, és az övé.)

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s