babonás, diákos

a férj, ha meghallja, hogy valami szirénázik, vagy nem szirénázik, csak eljön mellettünk egy olyan, ami akár szirénázhatna is, akkor mindig keresztberakja a két ujját, és mondja, hogy “püki”*, hogy ezzel is elkerülje, hogy bármikor minket vigyenek szirénázva akármivel.

ezt lajám is eltanulta, most már ha meghallja a megkülönböztető jelzést, kiabálja, hogy “nénónénó, édesanya“, majd hetykén kivágja: “miki” (mert a pükinek semmi értelme sincs, igaza van).
*****************************************************************

ma ringatóra menve láttunk pár középiskolást, akik az útmenti fácskákat gondozták: a fiúk kapáltak, a lányok a gyomot szedték, pont úgy, ahogy a férj szokta itthon esténként.
micsinálnak, édesanya? – kérdezte, majd meg is válaszolta magának – kapirgálnak

a csajok nem kicsit röhögtek.

 

*lehet, hogy felétek csuri, vagy pisó, van vagy nyolc neve.

Reklámok
Kategória: élünk, napi laja
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s