retail therapy

az van, hogy a fiunk nagyon szeret boltba járni. az esetek túlnyomó többségében elképesztő jól viselkedik (nyugodtan tolja a kicsi kosarát, és beleteszi, amit vásárolunk. és csak olyat tesz bele, amit valóban meg is akarunk venni. egy dolgot ő is választhat magának, és tudja, hogy többet nem lehet, és megvárja, míg fizetünk), a maradékban pedig olyan, mint egy átlagos kétéves, de mondom, ez a ritkább. viszont ha valami baja van, fáradt, vagy bekoppintotta a fejét, vagy épp nincs itthon túró rudi, akkor jön a vöröslő fejjel, hatalmas könnyekkel, teli szájjal való ordítás:
boltba megyünk! boholtbaha mehegyühünk! kicsi kosaramat tolom! boholtba mehegyühünk!!!!!!

eleinte ilyenkor csak néztük tágra nyílt szemmel, vagy röhögtük (persze ölelgettük is, ha hagyta), most beválni látszik az, hogy én is rákezdek ugyanerre a szövegre, ettől meglepődik, és együtt kacagunk.

mindenesetre remélem, hogy nem a boltba járás* az egyetlen örömforrás a kis életében.

*múltkor zöldségesnél voltunk, és amikor kijöttünk, mondta, hogy most menjünk a szalámi boltba, a kis bolt nem jó bolt. vá.

Reklámok
Kategória: élünk, napi laja
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) retail therapy bejegyzéshez

  1. cipzar szerint:

    Én különben erre a boltdologra rá vagyok parázva. Merthogy Gáspár is imád boltba jár, van kedvence is, a Tetőre-parkolós, más néven Gazsimárket, a prolik csak a Sparnak hívják, ami az Árkádban van. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg kis híján minden nap megyünk boltba, és akármennyire is kreatív család vagyunk, meg az alkotás, teremtés, blabla… fontos nekünk (és tényleg, tudod!), ő egy tökéletes fogyasztóvá vált, és ez leginkább a mi hibánk. És próbálom jobban átgondolni a dolgokat, hogy ne kelljen egyik nap ezért, másik nap azért menni, de valahogy mégis mindig úgy alakul. De közben meg nem akarnám görcsösen anti-fogyasztóvá nevelni, mert szerintem az teljesen életszerűtlen lenne, de akkor is. …
    El kellene fogadni, hogy nekik teljesen máshogy van ez a bolt-kérdés már, mint nekünk, vagy legalábbis nekem volt gyerekkoromban.
    Apropó, tifelétek is divat volt gyerekkorodban, hogy anyád beszaladt a boltba, te meg várhattad kint?!

  2. orsolya szerint:

    azt nem írtam, de engem is aggaszt a jelenség. nálunk minden nap van bol, mert a zsüleim képtelenek öt percet is előre gondolkodni (ebből van a problémák nagy része), és mindig kell ez-az…

    én középsős koromól egyedül is jártam vásárolni 😀 jó, nem nagybevásárlásokat, csak a sarki boltba, listával, és az eladó néni utólag ellenőrizte, hogy minden megvan-e, meg persze nem minden nap, de előfordult. kinn nem hagytak egyedül, azt hiszem. tán csak a nagymamám.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s