someone told me it’s all happening at the zoo

tegnap végigrohantunk az állatkerten úgy, hogy a tevéket nem is láttuk (én a kocsiban szoptattam, míg a fiúk elkezdték a mókázást, és NEM TALÁLTÁK MEG A TEVÉKET. kvázi a bejárattal szemben. pedig lajám egyik kedvence a teve. én mondjuk láttam őket, a panka is, csak a fiúk nem), az oroszlánokat meg sem találtuk a nagy sietségben, gondolom, fel kellett volna kapaszkodni valamerre, de térképet nem nézünk, mert arra nincs idő (szerencsére tigrist látott lajám, szerinte az is majdnem oroszkán. épp aludt, laja meg a köz derültségét kiváltva elkiáltotta magát: ó! elborút! ); a zsiráf odabújt hozzá, de attól megijedt; aztán lemaradtak valami ugróegérnél, amitől tök mérges lettem, mert vétek ennyi időt pazarolni egy ilyen pici állatra, ebből megkereshettük volna az oroszlánokat; de láttuk a kiselefánt, és irtó cuki, mindenhova követi az anyukáját, a zebra fetrengett előttünk, laja megkergetett pár galambot, aztán, míg az apja elment vécére, összeszedte a szemetet a bejárat előtt. egyesével felmarkolta az eldobált belépőjegyeket, térképeket, jégkrémes papírokat, és vitte a kukába. környezetbarát gyermek.

rohanni kellett, mert nem indultunk időben, fél háromra értünk oda, és nekem ötkor időpontom volt a város másik végében. négykor indultunk (tehát volt másfél óránk), és így is majdnem elkéstünk… ilyenkor mindig megerősödik bennem a gondolat, hogy kirándulni jó, de élni nem tudnék abban a városban.

hazafelé végig megkülönböztető jelzéssel jöttünk (gy.k.: bekapcsolt a sziréna), mikor már azt hittük, elfáradt és bealudt, újrakezdte, hiába álltunk meg szoptatni, masszírozni, akármi, amint a hordozóba került a kis seneke, visítani kezdett. szegény lajám bágyadtan vette tudomásul: megint sír. rozi cska [igen, így külön] megint sír. megvigasztaljuk. kis kezed add oda! [már, hogy nyúljak hátra, és simogassam a rozit, hátha elhallgat tőle. nem szokott.]

az állatkertet legalább élvezte (végigaludta).

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

5 hozzászólás a(z) someone told me it’s all happening at the zoo bejegyzéshez

  1. moki néni szerint:

    azért azt tisztázzuk már, hogy azért mentetek az állatkertbe, mert ti akartatok szórakozni, vagy azért, hogy a gyerek lásson, amit akar?
    ha meg tudod, hogy nem értek oda sehova időben, miért nem számolsz rá még egy fél órát/órát, pont az ilyenek miatt?
    és hát igen, pénteken a város kicsit gáz. Tudod, jönnek haza a melóból az emberek.
    de ettől még van benne szerethető, például az állatkert. ami szocioban nincs is. haha.

  2. orsolya szerint:

    köszi, magamtól nem gondoltam arra, hogy rá kéne számolni… elvileg 10 perc lett volna az út, elindultunk egy órával az időpont előtt. reggel meg rajtam kívülálló okok miatt nem tudtunk időben indulni, ezt itt most nem részletezném. a gyerek meg mindent látott, amit akart, a tevét ők bénázták el, az oroszlánt meg közösen.

  3. Brigi szerint:

    Aaaaaa, az allatkert csak felnotteknek is tobboranyi mulatsag, nehezito tenyezovel (kettovel meg plane) meg meginkabb 🙂
    Ma jo ido volt a kirandulasra, se nem forro, se nem esett. Majd jovore is jottok ugyis, akkor majd 3-4 orat raszantok 😉

    • orsolya szerint:

      tudom, h kell rá annyi, és így is lett tervezve, csak nem úgy jött össze. de hiába láttuk már reggel, hogy kevés lesz az idő, csütörtök este be lett ígérve a gyereknek, nem tehettük meg vele, hogy nem megyünk. (viszont tanultam belőle, még előző este sem mesélek arról, ha valami meglepit tervezünk neki, mert mi van, ha nem úgy jön össze)

  4. zsoofi szerint:

    Én nagyon nem szeretem a pesti állatkertet, valahogy olyan rossz érzés nekem. Ha majd lesz személyije mindkét kölöknek, akkor menjetek át a palicsi állatkertbe. Az kicsi és jó, szerintem. Oroszlán van, zsiráf is meg teve, meg tigris is, meg fóka is, szóval minden, ami számít, és… Nem tudom megfogalmazni, mert bizonyos tekintetben lepukkant, de valahogy mégis, nekünk kisgyerekkel sokkal-sokkal jobb volt.
    (És utálom már magam, hogy mindig a Gazsival jövök, de ő egyéves koráig torkaszakadtából bömbölt a kocsiban az ülésben. Szóval, tökre, teljesen, mélyen, szívből értem a szitut. Azt hiszem, az az egyik legrosszabb, amikor a kocsiban üvölt torkaszakadtából a baba. (Na, jó, buszon rosszabb lehet, de azzal nem mentünk akkoriban…). Részvétem, és a Jóisten segítsen meg benneteket, hogy ne tartson egy évig!!!)

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s