szösszenetek

tegnap este a kapitány végre hazajött, lajám családot egyesített. kapott puszit, majd közölte az apjával: “anyával egymást! apával egymást!” és megfogta a fejünket, és összekoccintotta. nem eresztette, míg nem kaptam én is puszit. persze össznépi nagypuszizás lett belőle, mert szirénke meg rajtam volt a kendőben, és repkedtek a szivecskék, csicseregtek a madarak és éppen áradt a Nyál-tenger.

a leány meg akkorát fostizott ma, hogy a háta közepéig felszaladt. nem ez a poén, volt már ilyen máskor is, de épp rám volt kötve (most már egész nap így vagyunk, kivéve persze, amikor eszik, így legalább tud aludni, és beszélgetni is lehet a jelenlétében), és csak azt éreztem, hogy valami nedvesedik a kezem alatt. hát igen, a szépséges, róla elnevezett kendőt is összekakilta, de így legalább jusztifikálni tudom a rengetegsok horodzóeszközt (azt nem mondhatom, hogy de hisz cipőből is van húsz, minden alkalomra és ruhához, mert hát tudjuk, a cipőimnek mi lett a sorsa, és mióta itthon vagyok a gyerekkel, csak játszós cipőt vettem, mert másra nincs szüksége, csak a lelkemnek. fogok én még irodában dolgozni).

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) szösszenetek bejegyzéshez

  1. moki néni szerint:

    hát biztos én vagyok a tanulatlan suttyó, de az idegen szavak gyűjteménye se hallott még a jusztifikálni szóról, szóval beavatnál?
    köszi.

  2. Brigi szerint:

    Ooooo, a rego kopogos cipok…. 🙂
    Eskuszom, en mar az impro szinhazba is kinyalva megyek, csak hogy vegre újra no legyek, ne csak anya…
    A fejosszekoccantas meg edes 🙂

  3. Zsofia Polos szerint:

    én a páskámat cserélném már le. és nem egy másik pelenkázótáskára gondolok… 🙂
    És éljen, éljen, éljen, hogy végre hazajött a kapitány, mert akkor most már minden jobb lesz, még olyankor is, amikor rossz! éljen-éljen!!!
    És amikor majd épp belefúlsz tengersok idődbe, írhatnál arról melyik hordozó mihez képest milyenebb!

  4. Zsofia Polos szerint:

    Fú, és hogy a Lenke is mekkorákat fosott az első – röpke – 3 hónapban. Minden áldott nap. Nyakig, lábfejig, azt sem tudtam, hogy szedjem le a ruháját. Részvétem. Még szerencse, hogy nyár van, ‘oszt gyorsan száradnak a holmik.
    És igen, amikor odanyúlsz, hogy nedves, és amikor oda is nézel rájössz, hogy de sárga is, bazmeg….
    megvan az érzés…

    • orsolya szerint:

      😀 most nagyon röhögök.
      emlékszem, samu volt, hogy vendégségben f*sta össze magát nyakig, a kedves házigazda ágyneműjére is átütött. 😀 és akkor még nem volt átlapolós bodynk, így a haja is csupa kaki lett, mire levetkőztettük… ó, a régi szép idők…

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s