lovag

általában simán a földön ülünk a ringatón, de most egy széknek támasztottam a hátam, mert könnyebb volt úgy ülni, hogy rám volt kötve a Sziréna is, aki legalább így csendben van. közben lajám megszomjazott, így félrevonultunk, hogy ne kívánják meg a többiek. mire visszaértünk, két kislány “elfoglalta” a széket, a karfára csimpaszkodtak. lajám odaszaladt, és ANYÁJÉ!, ANYA SZÉKE! felkiáltással levette a kis kezüket onnan (tette ezt az a gyerekem, aki a játszótéren szó nélkül tűri, hogy elveszik a lapátját, sőt, a vödröt is odaadja mellé)

tegnap pedig séta közben az utcában lakó sérült kislánnyal találkoztunk (nem tud járni, és beszélni sem), virágot szedett neki, meg kavicsot – nagyon jól eljátszottak, és mindketten sírtak, amikor eljött az elválás ideje. azt hittem, megeszem.

ébredéskor pedig  képes tíz percig gyönyörködni a húgában, és kedvesen szólongatja, puszilgatja, és morzsolja a fülét, de aztán eljön a pont, amikor rá akar ülni, na, onnan szép sírás nélkül nyerni.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s