az török gyerökről, avagy ékes apanyelvünk

az én édes egy fiam a felvidéki akcent* után nagy derültségünkre apai örökségét, a déli dialektust** is magáévá tette.

*aszongyahogy: futaaaas. kockaaaat. nááááám.
**aszongyahogy: kérök. üvegöt. tökeri a pödált.

és mindent megköszön, még a puszit is. (ezt is őzve, persze).

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) az török gyerökről, avagy ékes apanyelvünk bejegyzéshez

  1. jikka szerint:

    navárjál, megköszönni csak őzve lehet, nem? 🙂

  2. jikka69 szerint:

    🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s