a testvérekről

1. nekik nem kell tesótetkó, mert már van -tőlünk kapták. mindkettőnek van egy szabályos, apró, kerek tűzfoltja a tarkóján.

2. a fiam szerelmes a lányomba. érzelmei bizonyosan viszonzásra találnak majd, mihelyt a lány öntudatra ébred egy picit. ezer puszit oszt ki, a legfinomabb, leggyengédebb fajtából. igaz, néha utána jön az óriáspuszi (odanyomja a száját, és hangosan belekiabál szegény pára fülébe, hogy MMMMMMMMAAAAAAA! a lánynak általában szeme sem rebben ilyenkor, vagy maximum az.)

3. folyton a kezét fogná, mert emlékszik rá, hogy mondtuk neki, ha beleteszi a tenyerébe az ujját, rozó meg fogja szorítani. azóta nyitogatja a tenyerét, és dugdossa bele az ujját.

4. lefekvéskor ő az utolsó, ébredéskor ő az első gondolata. ha a lány sírdogál, lajám “ó! rozó sír!” felkiáltással rámpirít, hogy csináljak már valamit (szoktam), és szalad hozzá(nk), hogy megpuszilja (egy kis időre ez is hatásos ám).

5. amikor jött a doktor néni családot látogatni, hozott lajámnak matricát, meg kis mesekönyvet is, de igazából hiába hozta lajámnak, mert az nekiadta a lánynak. mindent nekiad.

szi-vár-vány.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) a testvérekről bejegyzéshez

  1. kisbeka szerint:

    Nahat, ezzel elmehetnel reklamarcnak a “csinalj soksok gyermeket”-temakorbe! 🙂
    Szeeeeeeeep 🙂

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s