pop, csajok, satöbbi

a szülés tökjó volt, bementünk, az amnioszkópra már nem is került sor, mert három ujjnyit ledolgoztam a hátrányból csak úgy, szép csendben, a doki megkérdezte, megpróbáljuk-e ma, én mondtam neki, hogy nem, ne próbálkozzunk, george michael is megmondta, hogy ha csináljuk, csináljuk jól, ugye, de ha már három ujjnyi, és hazamegyek, akkor otthon megszülök, mert mire fájni kezd, már kinn a feje. ebben maradtunk hát, a férj lesápadt, a tudtam-de-nem-sejtettem tipikus esete, hát akkor most megint és tényleg lesz egy új gyerekünk, de durva.

aztán a doki kiszúrta a burokot, és én izgultam, hogy ne kelljen infúziót kapni, és fájjon már végre, és akkor fájni kezdett, az első pár rendszertelen volt, aztán három percesek lettek, és aztán mindenki a székelési ingerrel b*sztatott, hogy mikor jön már, én meg rohadtul nem értettem hát tökre nem olyan, meg nem is ott, a doki is szólt, hogy orsikém, akkor most két tolófájást ide produkálni, és akkor gyerek lesz belőle (mer az úgy megy), aztán mégis jöttek a tolófájások is, és akkor a férj (szerintem) hangos jön! jön! kiáltásokkal szólította a szülésznőt, és aztán tényleg jött is (a szülésznő is meg a gyerek is), de rozó lassabban, mert a kis drágám tényleg igazi primadonna,  madonna strike a pose lenne a zenei aláfestés, a kezét a homlokához csapta, mint aki épp elalélni készül, és, hát igen, a következő szám a szánt a babám,  csireg-csörög a sejhaj.

a többi innentől történelem.

miután megbeszéltük a családi név eredetét, a gyermekorvos az utolsó viziten közölte, jó jatagánya van a férjnek, mert szép gyerekeket csinál. khm. ezt egy kicsit túl bizalmasnak éreztem, de aztán ezt is tetézte, amikor varratszedéskor a méhész közölte, hogy kivette a varratokat, de egyet benne hagyott, azt majd apa kirágja (ááá, neeem, csak felszívódó varrat), és akkor majdnem lerúgtam a fejét (ez nem lett volna akkora nagy mutatvány, mint amilyennek hangzik, mert a méhész rendkívül magas, de akkor még előttem térdelt.)

a török vér persze rozón is kiütközött, csak ő nem janicsár-frizurával, hanem turbánnal született: lett egy jókora hematómája a kis fején. amit szerencsére jól eltakar az a rengeteg sérója (igen, szerintem ez is a török vér miatt van, és nagyon remélem, hogy a fekete szőr hamar lekopik a válláról szegénynek. nem is értem, hogy fér el ennyi ezen a pici testen).

a következő bejegyzés a fiam és a lányom közti szerelemről fog szólni, azt hiszem.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) pop, csajok, satöbbi bejegyzéshez

  1. kisbeka szerint:

    Jaj, ez a janicsar-frizura… De regen is volt mar… Kozben meg csak tegnapelott….
    Imadtam ezt az osszefoglalot, nem veletlen jarok hozzad 🙂

  2. orsolya szerint:

    🙂
    jaj, most én is szagolgatom a lányt, meg egész nap csak gyönyörködöm benne, sose lesz már ilyen pici, mint most, és elkapott a kisbabás romantika, hogy akarok még egyet, meg még egyet, egészen addig, míg a gyerekeimnek nem lesznek gyerekei, hogy folyamatos legyen a babaszag meg a cukiság. 😀 tiszta dilaj lettem.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s