hát ez is eljött…

az első HH. azaz hányós hiszti. pont a minap csodálkozott anyu, hogy leszámítva a csecsemőkori bukásokat, ez a gyerek még nem hányt, biztosan az én-e gyerekem is.

ebéd előtt tíz perccel valahogy betekintést nyert a hűtőbe, túrórudiért kiáltott, az anyám meg adott neki egy krémtúrót, mert “anyád azt mondta, ebéd előtt nincs rudi” (de hogy akkor mi a f#&@#>ért adott neki krémtúrót, a mai napig nem értem. ezen nagyon. NAGYON. össze is vesztem vele, hát hogy lehet ennyi esze. aztán azzal védekezett, hogy “de hát ő kérte. meg ebédig amúgy is van még vagy tíz perc”. itt szakadt el amúgy végleg a cérna, szerintem azért felnőtt a felnőtt, hogy tudja, mi a jó a gyereknek, mi nem, azért remélem, a nagykést sem adná a kezébe, hiába kéri.). lajám idehozta, én meg eldugtam, és mondtam, hogy ebéd után persze megkapja. na, itt kezdődött, aztán mintegy húsz percig torkaszakadtából üvöltött, vöröslő fejjel, néha öklendezve. ilyennek még sosem láttam. aztán anyám három figyelmeztetés után felvette, és kivitte a fürdőszobába, megmosni a pofiját. na, utána jött a hányás (természetesen az ebédlőasztalnál, hol máshol). aztán lenyugodott, megbeszéltük, hogy ha eszik rendesen, akkor kap tújómémet. két kanállal le is csúszott, az anyám meg már vette elő a hűtőből a cuccot. itt szakadt el másodjára a cérna, mert szerintem a “rendesen eszel” nem két kanál levest jelent, az anyám meg “most mééér, hát annyira vágyott rá”. annyira felhúztam rajta magam, hogy én is majdnem hánytam. eddig nemigen volt vele konfliktusom gyereknevelés terén, és tényleg igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy kérem (kivéve az áruházban felbontunk-e valamit a pénztár előtt-témakört), de ez most elég nagy sokk volt.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) hát ez is eljött… bejegyzéshez

  1. jikka szerint:

    ó, és az nem hangzott el, hogy azért van a nagymama, hogy elrontsa? mert ez kábé ez a kategória.
    mondjuk nekünk ebből a szempontból nagy mázlink van anyuval, mert ő következetes a végletekig (egy kicsit néha túlzásba is viszi), neki az az elve, hogy a gyereknevelésben az egyik legfontosabb dolog a következetesség, mi meg elhittük (végül is három gyereket felnevelt), és milyen jól tettük 🙂

    • orsolya szerint:

      hát ez pont nem hangzott el. 🙂 az a baj, hogy tudom, hogy anyám tele van komplexusokkal, és neki az a mániája, hogy mindenkinek minden kérését, sőt, azon is túl, akár a saját mártírságával is teljesíteni kell, mert őt csakis és kizárólag akor fogják szeretni, és őt mindenkinek szeretni kell. persze így nehéz élni nagyon, és ezt mindenki továbbgondolhatja, hogy mennyire célravezető az ilyen viselkedés, de ez van.

      az az érdekes amúgy, hogy velünk viszont rohadt szigorú volt (velem legalábbis. tesómmal már talán nem annyira). na mindeeeeeegy. 🙂

      a lényeg, hogy amúgy mi (vagyis jelenleg én) is igyekszünk következetesek lenni, eddig sikerült, de most jönnek a hisztiharcok. 🙂

      • jikka69 szerint:

        hát azt meg túl kell élni, azzal nagyon sok mindent nem tudsz tenni, viszont a külvilágot próbáld meg kizárni olyankor, mert mindenki baromira fogja tudni, mit is kell tenned, ha hisztizik a laja

  2. orsolya szerint:

    a gyereknevelés is olyan, mint a foci, tudom 🙂

    egyelőre nincs annyi hiszti, hogy én is bepörögjek rajta, még tudom kívülállóként nézni, szerintem vicces is szokott lenni, de el tudom képzelni, hogy valakit zavar, h “most mit gondolnak róla”.

    ma az én gyerekem hisztizik, holnap/vagy tegnap az övé. na bumm.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s