sokszótagosak

kezdődött azzal, hogy tartálykocsi, meg édesanya, most már papírzsebkendő, meg ablaktörlő meg babakocsi, meg apakocsi meg anyakocsi meg mamakocsi meg mentőautó.

énekelve számolja az ujjait (egy kettő három kettő kettő kettő kettő…)

néha azt is elmeséli, mit álmodott (apa elment bicikli eldőlt)

ha átmászik rajtam, szólok neki, hogy vigyázz, laja, mire : tudom, tesó!

reggel a kezébe nyomtam egy kakaóscsigát, erre rohant vele ki a tatához a konyhába, hogy tányér, tányért kérek!

amúgy meg az utóbbi két hétben rájárt a rúd, elesett a székkel, szék nélkül, lépcsőről, ledörzsölte az orrát-száját (a szája vérzett is, akkor megijedtem a foga miatt), és ez mind külön baleset volt ám, aztán anyu két ujját odacsukta egy ajtóval (és annyira megijedt, hogy el is vitte a balesetire, minden kérlelésem ellenére, de persze ebcsont beforr, főleg, ha kutya baja), és mindennek a megkoronázásaképp tegnap éjfélkor leesett az ágyról.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s