Döbbenet

Már majdnem aludt, amikor megszólalt a sziréna.

Felemelte a fejét, cumi ki, vau-vau.

-De kisfiam, ez nem kutya, ez sziréna. szi-ré-na.

És mire kimondtam, már régen ugatott az utca összes kutyája, a fiammal egyetemben.

 

Meg sétálni mentek az anyukámmal, és mondtam anyunak, hogy a fújóka a kocsi aljában van. Azt ugyanis nem mondhatom ki, hogy buborékfújó, vagy bubis, mert Lajám egyből kiabálni kezdi, hogy bbbbubbbi bbbubbbi, és fújni kell neki, míg bele nem szédülünk. De a fújókát is értette, úgyhogy kicsit nehezen ment az indulás, mert ki kellett logisztikázni, hogy hogy lehet egyszerre babakocsit tolni, löttyöt tartani, hogy a gyerek mártogatni tudja a kupakot, meg elvenni a kupakot, és fújni a sok bubububu buborékot.

 

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s