öléglött

nem uzsonnázott, a vacsora is a földön kötött ki, a második vacsora is, és közben csak nyűgösködött, a hátamon elvolt ugyan, de csak akkor, ha a labdán rugóztunk, amibe a lábam is belefáradt és kurvára untam már, és csak sírt és sírt és én kimentem a konyhába felhívni a férjet, hogy ne csapjam a falhoz (már a gyereket), és közöljem vele, jövő héten egy napra megnyerte a gyereket anélkül, hogy én hozzájuk szólnék, felőlem azt csinál vele, amit akar, de tudja meg, milyen, tudja csak meg, és akkor még belém kötött az apám is, mer ő ilyen jó fej, persze mindezt úgy, hogy rám kente az egészet (ebben jó, a lelki terror nagyon megy neki), és konkrétan ki tudtam volna szaladni a világból, itt hagyva mindent és mindenkit, vissza akarom kapni a két évvel ezelőtti életemet, amikor még volt pénzem, de nem volt muszáj semmi, és a faszomat már.

aztán hazajött anyám, megetette szalonnás kenyérrel, a kis mocsok két pofára tömte vigyorogva, igazán szólhatott volna, hogy azt kér.

addigra persze már elszállt a mérgem, de még mindig az akarok lenni, ami akkor voltam, és ez ördögi kör, fölösleges ezen drámázni, mert olyan már sosem lesz, de ha legalább hasonló lenne, kicsit sok most rajtam a teher, és nincs segítség.

tessék, itt sem minden rózsaszín.

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) öléglött bejegyzéshez

  1. mm szerint:

    ((())) elmulik minden elmulik, a rossz is. Holnap jobb lesz (mar ami a Lajat illeti) a penzt nem tudom, de ha vki, en aterzem es megertem, hidd el. ((()))

    (kurvaelet, h ekezet nelkul nem fogadja el a napot )

    • Kisbéka szerint:

      én is pont ezt tettem tegnap. felkerekedtem reggeli után, átosontam hugomhoz, és csak este a fürdetésre értem haza. közben éttermeben ebédeltünk, mint a nagyok, mint régen; jó ijedős filmet néztünk (szar volt…), és sokat beszélgettünk. és mindenről, csak a gyerekről nem. és olyan jó volt….

      persze aztán jó volt hazajönni is, de így volt igazán jó a nap. így van erőm ma is végigcsinálni a robotot….

      menj el egy napra, akárhová, csak csinálj olyasmit, amit régen, amit most nem. egy napot laja is túlél az apjával 😉

    • katkukac szerint:

      szalonnás kenyér!!! az én nagymamám is mindig azt adott reggelire (!), abárolt szalonnás katonákat, szerintem most is azt próbálom még lehullahoppozni.

    • maripen szerint:

      hát ez az, szalonnás kenyeret enne reggelire, tízóraira, ebédre, uzsira és vacsorára is. tiszta nagyapja(i).

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s