This is the beginning of a beautiful friendship

Elöljáróban elmondom, hogy a férj nem szereti, ha egyedül autózom Lajával, mert hisz az angol mondásnak, hogy ne tedd az összes tojásod egy kosárba, és mi vagyunk a legdrágább tojáskái, vezethetek bármilyen jól (volt alkalmam rutint szerezni, míg az ő jogosítványa a rendőrségen csücsült), akkor sem örül neki.

Szóval úgy volt, hogy a dalolós foglalkozáson találkoztam egy kedves anyukával, aki a szüleimmel szemközti utcában lakik, és megbeszéltük, hogy következő alkalommal autóval megyünk, ne kelljen szívnia a babakocsival (mert én könnyen buszozom egy csípőre kötött babával, ugye, de a mi városkánk nem az akadálymentesítettségéről híres, a szüleimnél is 15 lépcsőfokot kell leküzdeni ahhoz, hogy egyáltalán a buszmegállóba állhassak). Először nemet mondott (mert nehéz a gyerek a hordozóban – ezt először nem is értettem, miért mondja, de aztán mondta, hogy a) az ő hordozójuk nem babakocsira köthető, mint a miénk, b) azt hitte, haza már nem hozom őket), aztán mégis felhívott, hogy ha nem nagy baj, akkor csatlakoznának.

Meg is beszéltük a randit, csak én ügyesen elhúztam a házuk előtt, és négy házzal arrébb tudtam megállni. Emlékeztem rá, szegény hogy panaszkodott, milyen nehéz a gyerek az autós hordozóban, ezért gondoltam, nem szívatom (négy háznyit, bakker, na mindegy), hátratolatok. Aha. Csak a házuk a gát aljában van, és a szomszédok közül van, aki a gát tetején kibetonoztatta a bejárót, van, aki meg nem, és egy 2 méteres árkot hagyott az út mentén. Tolatás közben okosan csak a középső meg a bal oldali tükröt néztem, csak a forgalomra figyeltem, tereptárgyak nem voltak. Csak azt felejtettem el, hogy ebben az esetben a gödör is tereptárgy. Az autó felével ügyesen belegurultam, három keréken állt a kocsi, de se előre, se hátra nem mozdult, csak lógott a jobb hátsó a levegőben. Ijesztő volt. Jól le is izzadtam. Nem kicsit, nagyon.

Hát ez volt tegnap. Az anya-kolléga hazahívta a férjét a munkahelyéről (aki az énférjem kollégája, mint kiderült, nemcsak férj és apai minőségében, hanem igazából is), az először röhögve mondott egy húezdekeményet, aztán a szomszédban dolgozó építőmunkásokkal összedugták a fejüket, és kitalálták, hogy autómentőt kell hívni, de nem akármilyet, hanem darusat, mert csak az tudja kiemelni. Aztán végül mégis annyira kétségbeesett fejet vághattam (hiszen nem is a mi kocsinkkal mentem, hanem az anyuékéval, amin még 23 ezer franknyi hitel van – összesen nem ér annyit az autó), hogy az “ezt én ugyan meg nem tolom”-ból az lett, hogy bemásztak az árokba, egy deszkával megemelték a kocsi alját, a férjkolléga meg ügyesen kigurulta.

Azt hittem, hogy itt ezzel a mutatvánnyal egy életre elástam magam, és már csak annyira találkozunk, hogy visszaadjam a férjkolléga pólóját (tényleg nálam van, olyan szinten leizzadtam idegemben, hogy kaptam kölcsön egyet a saját ruhám helyett), de nem, ma felhívtak, hogy jól vagyunk-e, és már vagy tíz perce beszélt az anyakolléga, amikor lemerült a telefonom, és ha lemerül, akkor le lesz merülve, mert nem találom a töltőm, és azt hiszem, inkább ezzel a mutatvánnyal ástam el magam. De ha mégsem, akkor szereztem egy barátcsaládot a családomnak. De ez csak akkor derül ki, ha megtalálom a töltőmet.

 

Reklámok
Kategória: 12. hónap | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) This is the beginning of a beautiful friendship bejegyzéshez

  1. mm szerint:

    ügyes vagy! 🙂
    és a férj mit szólt ehhez? röhögött vagy nagyon leszidott?

    • maripen szerint:

      mivel nem a mi kocsink volt, nem szidott nagyin össze 😀 meg már ő is csinált ilyet, csak kis árokkal, nem ekkora szakadékkal (és az elmesélés alapján szerintem nem tudja elképzelni, hogy _tényleg_ két méteres gödörben volt a kocsi…)

    • Kisbéka szerint:

      úúú bakker, ez igen… tudsz élni 🙂
      ennél egyszerűbb módja nem is lehetne a barátszerzésnek :D:D:D

      (hasonló mutatványt csináltam már én is, kb 10 éve, szintén szülői gépjárművel, csak abban anyukám is benne volt nehezéknek :S)

    • Kisbéka szerint:

      na és mi lett a vége?
      új barátság? 🙂

    • mm szerint:

      éljen sokáig, éljen sokáig, éljen sokáig Ő, a csupa erőőőőő :)))))
      nagyon boldog első születésnapot Lajának! :))))))))
      csóka 🙂

    • KisbĂ©ka szerint:

      Ho-ho-ho-hooooo!
      Boldog szuletesnapot kivanok a szuletesnaposnak!!!!! :):):):)

    • maripen szerint:

      köszönjük, átadtam neki! azt üzeni, hogy bettyevettyevettye!

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s