Csókkirály, avagy az alma meg a fája

Megint voltunk dalolós foglalkozáson. Az egyik (lányos) anyukát január eleje óta nem láttuk, a nagy hidegekben nem akart jönni a gyerekkel. Bejöttek a terembe, elhelyezkedtek, és az anyuka felkiáltott:

-Laja, hogy te még mindig milyen jóképű vagy! (és minden szem ránk szegeződött, nyilván)

Egy nagymama meg egyenesen kislánynak nézte, pedig sötétkékbe volt öltöztetve, és amúgy sem egy lányos figura, két hetesen is tök férfias volt.

Aztán éneklés közben a fiam vándorútra indult, sokan meg is lepődtek (“mindig ilyen bátor?” igen, mindig), majd bandázni kezdett a többiekkel. Először a lányokat szemelte ki magának, háromnak puszit adott az arcára sorban egymás után, az első teljesen szabályos kézcsókot is kapott, a lányok és anyukáik olvadoztak, a fiúsak irigykedtek. Ennyi!

Nem tudom, mi lesz, ha nagy lesz, de ha kicsit is magasabb lesz mint az apja, és külsőre is még mindig rá hasonlít majd, és marad ez a mentalitás, hát jaj a nőneműeknek. Meg nekem, nyilván.

Reklámok
Kategória: 12. hónap | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Csókkirály, avagy az alma meg a fája bejegyzéshez

  1. mm szerint:

    a babakötvénybe (vagy akárhova) félretett pénzt költsétek óvszerre :))))))))

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s