Mint a borravaló

úgy le vagyok maradva. pedig megvolt az első karácsony (ahol a férj ügyesen magára rántotta a fát a szüleinél, pedig azt hittem, azt a legkisebb tokánszky fogja), az első felülés, az első rendes mászás, és az első extrém kaják, pl. rakott krumpli, lekváros kenyér, kakaóscsiga. na nem úgy kell elképzelni, hogy ezen él a gyerek, csak meglátja, hogy eszünk, és hiába tömte tele a hasát öt perccel előtte, neki akkor is enni kell belőle. egyre erősödő grrr grrr hanghatással adja tudtunkra, hogy márpedig ő abból enni fog, és ha nem adok, akkor vöröslő fejjel ordít, hogy de adjak. és olyankor kap egy csipet. szóval új neve van: A Gyomor.

nagyon jó fej még mindig, vidáman ébred, elalvás előtt sokat puszizik, és egy csomót nevetünk – valamelyik nap pl. kikacagta az apját, mert nem jól mondta el a sün balázst. halál komolyan. teszteltük. akárhányszor rosszul mondjuk (pl. összevissza a rímeket, vagy néha csak a történetet), jelzi (jó, 3 hónapos kora óta minden este ezt hallja – az éneklésem után enyhítésképp. hát én voltam az egyetlen lány az iskolában, akinek nem volt kötelező az énekkar, sőt, járj nyugodtan inkább külön angolra, kislányom. – mondjuk most ebből élek.)

végre kinőtt a harmadik foga is rendesen, de fel sem lélegezhettünk, már jön a következő. egyedül ez ront a hangulatán (meg ha éheztetem, ugye, ld. fent).

nettó 9 kiló és 72 centi. a doktornéni-asszisztense-védőnő konkrétan röhögésben tört ki, amikor a mérlegre ültettem, de nem rossz röhögésben, hanem egyemmeg-röhögésben, főleg, mert a döbrögi pocakjához még szigorú képet is vágott. mert azt azért szokott, és ha eleget bohóckodunk neki, látszik rajta az igyekezet, hogy komoly maradjon, de a szája szegletébe aztán csak odafészkel az a mosoly.

nagyon jó szaga van, és jó vele aludni, és ha mondjuk neki, hogy szeresd meg a tatát, akkor odabújik hozzá, meg öltöztetéskor ökölbe szorítja a kis kezét, és dugja, ahogy kell (ezt mondjuk elég régóta csinálja, csak most már le is írom), meg hát egy ravasz kis dög, akivel lesz elég gondom, ugyanakkor a világ legjobb gyereke, nem írom le, hogy milyen jókat játszik magában, mert elkiabálom.

szóval még mindig örülök, hogy hozzánk pottyant, csak győzzem majd kajával.

ez a kép meg szerintem kellőképp megmagyarázza, hogy a dalolászós foglalkozáson, ahol hosszú idő óta most voltunk először, a lányos anyukák miért gyűltek egyből körénk.

pilla

 

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

11 hozzászólás a(z) Mint a borravaló bejegyzéshez

  1. jikka szerint:

    helyes, ügyes nagyfiú 🙂
    dalolászós foglalkozás? maradhattál te is, vagy csak a gyerek, neked meg külön angol? 🙂

    • maripen szerint:

      :-))) képzeld, én is maradtam, és amikor a népzenés néni azt mondta, hogy “halljátok, milyen szépen szóltok?” akkor magamban mormogtam, hogy szerencséd, hogy veled szemben ülök, és nem melletted, mert téged is félrevinnélek. és igyekeztem minél halkabban, nehogy sírva fakadjanak a gyerekek. de tényleg. :-))

    • Ruby szerint:

      Azok a szemek és a szempillák! El kell alélni :)))
      Kajatéma: képzeld el egy majd 35 évestől a “csak meglátja, hogy eszünk…” kezdetű műsort… :)))

    • katkukac szerint:

      ilyen elkívánós élettársam nekem is volt, akárki tányérjából kinézte az akármit. Egyszer csodálkozva megkérdezte, hogy miért lett “a kisgyerek” az indián neve…

    • maripen szerint:

      Ruby, ha jól sejtem, akkor te hozzá is mész ahhoz az evőshöz 😀 mondjuk belegondolva a férj is ilyen, szóval nem csodálkozom, díszpéldányok, de ezt már megbeszéltük. :-))

      kuk, most hirtelen végiggondoltam, hogy kikkel laktunk együtt, de aztán rájöttem, hogy te nem csak velünk. 🙂

    • katkukac szerint:

      ja, hát hosszú azoknak a listája, akikkel én együtt laktam. Úgy is mondhatnánk, a Föld lakossága kétfelé osztható: azokra, akik laktak velem, és azokra, akik bánhatják, hogy nem :)))

    • Kisbéka szerint:

      úúú, ezek a kék szemek….
      az elkívánósság ismerős, bár az az érdekes, hogy ha adok a kicsilánynak valami neki valót, az bezzeg nem kell…. hiába cuppogok rá jóízűeket…
      valahogy a kanállal nincs még jóban…. te hogy vetted rá az úrfit?

    • maripen szerint:

      [Kisbéka](#11873705): nálunk nem volt gond a kanál, mondjuk sose adtam neki cumisüveget előtte… ha itattam, mindig pohárból kapott. meg amikor 4 hónaposan egy antibio kúra miatt sinlacot kellett neki adni, akkor is kanállal etettem már, nem akartam rászoktatni a cumisüvegre (még mindig szopik, amúgy, ezért). ahogy látom, nála inkább a darabos kajákkal lesz gond, bár amit a saját kis kezébe foghat és majszolhat, azt szereti, csak ha én etetném nem agyonpürésített főzelékkel, azt nem szereti.

    • maripen szerint:

      [katkukac](#11872476): de süket vagy! :-)))

    • maripen szerint:

      [katkukac](#11872476): de süket vagy! :-)))

    • katkukac szerint:

      süket vagyok? kétszer is? mert már csomó mindenkivel éltem együtt? feslett erkölcsű, legfeljebb… 😛

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s