Én és a kisöcsém

vagyis a fiam.

de fütyülünk a nőkre az idén.

az van, hogy apu folyton fütyül neki, ez a kis süsü meg eltanulta. már a szájtartást, azért ANNYIRA ő sem csodagyerek.

ma este, a fürdés előtti hancúrnál is folyton ezt csinálta, kórusban röhögtünk, és tök jó fej volt, mert csücsörített, hatásszünetet tartott, ha mi nevettünk, ő is gurgulázott, ha nagy nehezen “komolyak” maradtunk, akkor csücsörített még, és utána kérdő hangsúllyal mosolygott. utána meg persze röhögtünk meg rágtunk lajahúst. de ő ettől még jobban röhögött, amitől még jobban kellett röhögni és rágni. így megy ez.

és imádom, mert pont megint tegnap volt egy elég nehéz napom(unk), Tokánszky Ottokárból előbújt a Férjfia Hisztike, és ehhez nem vagyok hozzászokva (ebben a családban engem kényeztetett el a gyerek, és nem fordítva). konkrétan a sz*r is ízetlen volt neki, ahogy drága jó édesanyám szokta mondani, de hálistennek ez is elmúlt, visszakaptam a saját gyerekemet, és móka, kacagás estébé.

 

Reklámok
Kategória: élünk | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Én és a kisöcsém bejegyzéshez

  1. Kisbéka szerint:

    felénk úgy mondják, hogy még a sz@r is büdös az ilyen napokon…. 🙂
    valami volt a levegőben, mert zsófi is hisztérika volt kicsit; nem nagyon, de annyira igen, hogy nem aludt, és eléggé nyűglődött már estére.
    de ő is megjavult 🙂

    • katkukac szerint:

      nálunk meg úgy mondják, hogy a sz@r se elég büdös.
      “kérdő hangsúllyal mosolygott” !!!! 😀 😀

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s