találós kérdés

ez vajon mi?

katt a folytatáshoz.

pont a minap töprengtem azon, hogy mi lett velem, mióta feleség meg főleg anya vagyok, mintha kevesebbet bénáznék, vagy a humorérzékem hagyott volna el, és nem viccesen fogom fel, ha valami történik, vagy a fekete felhőm szivárvánnyá változott, vagy mi van, de ma bizonyítékot kaptam, hogy én még én vagyok, a felhőcskémmel együtt.

most épp a férj kötelező nyaralásán vagyunk, felpakoltuk az egész házat, hoztunk például porszívót (az orrszíváshoz), hoztunk kiskádat állvánnyal, hoztuk a háromrészes babakocsit kompletten, még hintánk is van (azóta is arra vár, hogy valaki, khm-khm, felszerelje), a nyamvadt lázmérő meg otthon maradt – vagy csak nem találom a káoszban, mert hát egy lakásnyi cuccot kellett most egy szobában elraktároznunk.

a lényeg, hogy ma elmentünk meglátogatni a visszhangot, és ha már úgyis útba esett, vettem egy lázmérőt, gondosan elraktam a szép új pelenkázótáskámban, majd mint aki jól végezte dolgát, folytattuk a sétát. aztán egyszer csak hallom ám, hogy valami kiesik belőlem. gondoltam, most aztán bajban vagyok mert a farzsebemben hordom a telefonom és olykor-olykor a pénztárcám is, és ha most valamelyik kiesett, a férj leszedi a fejemet (nem ellenem, értem haragszik, meg hát már három pénztárcát kaptam tőle az öt év alatt, néha jó lenne már valami új ajándék is). aztán bevillant, hogy nekem nincs is farzsebem. elkezdtem nézelődni, hogy akkor ugyan mi eshetett ki és honnan.

hátbasszus, a frissen vásárolt, még ki sem bontott ezerháromszázas lázmérő ott csücsült a csatornában, épp, hogy megismertem a dobozát, mert csak pár másodpercig találkoztunk, ugyi.

most mennyi az esélye annak, hogy a hülye táskám szétfoszlik a hülye cipzárja mellett, hogy a hülye lázmérő pont a kupac tetején van, hogy a hülye táskám hülye pántja nyomja a vállam, ezért a rövidebb pántjainál hátizsákszerűen veszem magamra (igen, hülyén is nézett ki, na és), hogy a hülye lyuk pont lefelé néz, és a hülye lázmérő pont úgy esik, hogy bele a hülye csatornába.

a férj nem szólt egy szót sem, csak elindult visszafelé, pár házzal arrébb látott egy építkezést, ahol egy tata ragtapaszból és egy izéből rögtönzött egy okoska-botocskát, és az én drága férjem szó nélkül kihalászta a lázmérőt (tisztára, mint a búcsúban a halacskákat).

minden jó, ha jó a vége, én szeretettel üdvözöltem a fekete felhőcskémet, a férj örült, hogy nem a telefonom vagy a pénztárcám hagytam el, és Laja (aki igazából egy Ottokár) sem lázas, mint este kiderült.

fishing on orfű tihany:

 

Reklámok
Kategória: így megy ez | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

TAPSOT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s